Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében

lamációs tárgyalásoknak eredetileg megállapított március 15-i kezdő napját azonban a Belügyminisztérium módosításra utasító leirata alapján 10-re hozták előre. Az összeíró küldöttségek létszáma mindig más-más megfontolás szerint alakult: 1869-ben is három főből álltak, ám melléjük vagy helyükre már hat póttagot is választottak — s még ennyi sem bizonyult mindig elégnek. Így például a központi választmány február 8-i ülésén Kőnigmayer János, az egerszegi kerület összeíróinak elnöke újabb három póttagot kért, mivel ugyanennyien mondtak le. Hasonlóképp történt a tapolcai, a letenyei, a baksai kerületben is: az előbbiek esetén három, az utóbbinál egy új póttagot kellett állítani. A baksai kerületben még az összeírási ívek is kevésnek bizonyultak, és az 1865-ös választásnál visszamaradt üres táblák felhasználásával kellett a hiányt pótolni. 1872-ben május 16-tól 29-ig folytak az összeírások, melyek során több újítás, egyszerűsítés történt. A központi választmány utasítása szerint az összeírásokra a kerületek főhelyein került sor, mely egyszerűsítés azonban rosszul értelmezett nagyvonalúsággal is párosult: mivel az összeírok nem ambulatorius módon végezték munkájukat, sokan kimaradtak. Az összeírási ívek kitöltésében is lazaság tapasztalható — a „birtok" rovatot nem osztották nyolcadókra.'' A második cenzus rovatát viszont már 1861. óta három részre bontották: kézműves — gyáros — kereskedő. Az összeírok azt a választmányi előírást, hogy munkájukat csupán a választási főhelyeken végezzék, néha áttörték, de sajnos a csekély mennyiségű fennmaradt jegyzőkönyv alapján messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. Láller Imre bíró, Farsang Ferenc és Vurczel Márton esztergályi esküdtek május 24-én kelt levelükben a következőket írták: „hogy mi alol írottak a Tekintetes összeíró választmánynak azon rendeletét, miszerint a választóiogosultak maguk beiratása végett Szabarban folyó hó 25-én tekintetes Baán Kálmán úr házánál megjelenni kötelességüknek ismerjék folyó hó 24-én átvettük, megismerjük."

7 Hasonló elismervényre bukkanunk Horváti községi esetében is: ebben az áll, hogy a nevezett falu összeírása is Szabarban lesz 25-én. Arra gondolhatnánk tehát, hogy a kiküldött választmányi tagok utasításukat rugalmasan alkalmazva mégis több helyre ellátogattak, sőt jövetelüket előre jelezték is. Ám magán az összeírási táblán már Nagykanizsa szerepel az összeírás helyéül. Kegyes csalásként írták talán ezt az ívre? Ma már aligha dönthetjük el. Egyedül 1869-ből maradtak ránk azok a bizonyítványok, melyek az egyes vidékbeli szolgabíráktól, illetve plébánosoktól érkeztek vissza, és a központi választmány hirdetményei közhírré tételének megtörténtét igazolják. Az egyház részéről Koczeth Márk turniscsai, Raiszár István bagonyai, Kovacsics Márk bellatinczi plébánosok jelezték ténykedésük eredményét, s Bellatinczról még Adolf Kaufman rabbi is írt. igaz németül. A bellatinczi jegyzőségnek a község pecsétjével ellátott levelében ezt olvashatjuk: „a március 5-én kelt hirdetmény községeink gyülekezetében felolvastatott s anyai vend szláv nyelvünkön meg is magyaráztatott."

8 Az egyetlen fennakadásról a szántói járás alsó vidékebeli 15 A fennmaradt összeírási jegyzékek közül a lendvai még a korábbi gyakorlat szerint került kitöltésre. 7 ZML. közp. vál. jkv. 1872. március 3. 8 ZML. közp. vál. jkv. 1869. március 10.