Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Sirágli Lajos: A dunántúli olajbányászat hároméves terve (Adatok a MAORT történetéhez.
politikájában bekövetkezett változások és az ország belső politikai erőviszonyainak átalakulása újabb államosítások feltételeit és szükségességét érlelte meg. 1 A hároméves terv célkitűzéseinek valóra válthatóságában a kőolaj mint energiahordozó, továbbá mint a külpiaci árucsere egyik egyenértékese, nagy szerepet játszott. A siker az olajbányászat hozzáállásától nem kis mértékben függött. Nehezítette azonban az olajtermelésnek a terv rendszerébe való beillesztését, hogy kőolajbányászatunk nagy része külföldi tőkés tulajdonban volt, s a kőolajtermelés a hároméves terv időszakában mintegy 99%-ban a Dunántúlra, elsősorban a zalai kőolajmezőkre korlátozódott. Elkezdődött azonban a kutatási tevékenység az alföldi területen is, ahol a munkálatokat a M ASZÓ VOL (Magyar—Szovjet Nyersolaj RT.) végezte, mely a két fél kormányának 1946. április 8-án kötött egyezménye alapján jött létre. Kutatásaik során 1947—49-ben kisebb jelentőségű földgázmezőket, és 1948-ban a biharnagybajomi, már jelentősebb kőolaj- és földgáztelepet fedezték fel. Ezek termelese azonban a hároméves terv időszakában még nem volt eléggé jelentős ahhoz, hogy az ország energiagazdálkodásában mérhető változásokat idézett volna elő. 2 A Dunántúl területén folytatandó olajkutatásra és termelésre 1933-ban kapott koncessziót az European Gas and Electric Co., melynek részvényei 1938-ban már 90 u/ o-ban az amerikai Standard Oil Company of New Jersey tulajdonába kerültek. Az 1934-ben kezdődő szénhidrogénkutatási tevékenység eredményeként előbb a Mihályi község melletti szén-dioxid előfordulást tárták fel, majd 1937. november 21-én Zala megyében, a Budafapuszta—2. számú mélyfúrás befejeztével koronázta munkálataikat gazdasági értelemben vett igazi siker. Ekkor tártak fel először jelentősebb mennyiségű nyersolajat, s e kút termelési eredményei alapján alapították meg a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságot (MAORT) 1938-ban. A MAORT immár egy termelő mezőre támaszkodva — méltón elődjéhez — folytatta a kutatásokat, s tárta fel a lovászi, majd a Hahót—pusztaszentlászlói és a Lendvaújfalu környéki kőolajmezőket. A kutatási sikerek nyomán kibontakozó termelési kedvet sem a háború, sem a vállalat 1941 decemberében történt kincstári használatba vétele nem apasztotta, s így a vállalat megtépázva, de átvészelte a háborút. A fegyvernyugvás azonban nem hozta meg számukra a békét: a Standard 'A hároméves tervet részletekbe menően tárgyalja: RANKI György: Magyarország gazdasága az első 3 éves terv időszakában (1947 —1949). (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1963.) A terv előkészületeiről, a pártharcokról, a terv fő célkitűzéseiről még: BALOGH Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947. (Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1975.) BEREND T. Iván: A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon 1945—1968. (Kossuth Könyvkiadó—Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1974.) RANKI György: Az újjáépítés és a szocialista építés gazdasági programja (1945 —1949). (In: Történelmi ismeret — történelmi tudat. Szerkesztette: Balogh Sándor. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1984.) 2 PÁPA Aladár—CSÁKÓ Dénes—RATKAI Miklós: A nag'yalföldi szénhidrogéntermelés alakulásának történelmi áttekintése és várható alakulása. (In: A Magyar Olajipari Múzeum Evkönyve I. 1969—1974. Zalaegerszeg, 1974.) 233. p.
