Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Sirágli Lajos: A dunántúli olajbányászat hároméves terve (Adatok a MAORT történetéhez.

Oil Company of New Jersey tulajdonában lévő vállalat érdekei a magyar állami érdekekkel kerültek összeütközésbe. A magyar állam ugyanis az új életre kapó gazdaság igényeit szem előtt tartva, a háborús évekéhez hasonló mértékű olajtermelést kívánt. A MAORT kincstári használatba vételét 1945-ben megszüntették, s miután az amerikai képviselőkkel kiegészült igazgatóság az irányítást átvette, a termelés fokozatosan csökkent: az 1944. évi 809 969 tonna olajtermeléssel szemben 1945-ben 655 567 tonnát, 1946-ban 674 539 tonnát, 1947-ben 569 347 tonnát termeltek, de a csökkenésben közrejátszott a háborús túltermeltetés is.

3 A magyar kormány, amikor a használatbavétel megszüntetésével visszahelyezte jogaiba a MAORT-ot, elismerte az 1933-ban kötött egyezményt és szerződést, nehéz helyzetbe került. A vállalat vezetői ettől kezdve kétségbe vonták, hogy a magyar hatóságoknak joga van a tőkés üzemek ellenőrzésére, a beruházások irányítására, a termelési tervek elbírálására. Tiltakoztak minden olyan rendelkezés ellen, mely valamilyen módon hatalmukat csorbította, vagy a nyereséget veszélyeztette volna. Az 1945—1947-es években folyó viták

4 tükrözik, hogy a MAORT igazgatóságának, s még kevésbé amerikai részvényeseinek nem az ország gazdaságának stabilizálása, hanem a nyereség megfelelő szinten tartása, az olaj vagyonnak az amerikai tőkések érdekének megfelelő kiaknázása volt a fontos. Hozzá kell tenni, hogy bizonyos kérdésekben igazuk volt: a termelés mértéktelen növelése az olajmezők élettartamát károsan befolyásolta volna. A termelés mennyisége és a kőolajár körül folyó viták még javában dúltak, mikor törvénybe iktatták a magyar gazdaság hároméves tervét. Az Iparügyi Minisztérium a nyersolaj termelési tervben évi 660 000 tonna termelést irányzott elő, mely havi átlag 55 000 tonnás termelést jelentett.

5 Ez a mennyiség szükségeltetett ahhoz, hogy az ország belső kőolajszükségletét fedezze, s teljesíthetők legyenek a jóvátételi és a külkereskedelmi szerződésekben vállalt kötelezettségek is. A terv gyakorlatilag a MAORT olajtermelésére támaszkodott. A mennyiség meghatározását reálisnak tüntette fel az 1946. év termelési teljesítménye. A részvénytársaság érdeke azonban mást diktált: az 1947-ben érvényes kőolajár mellett érdekük nem fűződött a termelés változatlan szinten tartásához. Miután hiába követelték a kőolaj árának nemzetközi árszinthez való igazítását, az erőltetett ütemű termelés káros hatására hivatkozva a termelés csökkentését tűzték ki célul. A vállalatnál megszokott gazdálkodási elveknek ellentmondó, azok érvényesülését minimálisra csökkentő gazdaságfejlesztési terv előkészítő szakaszának és első esztendejének története ezáltal az Iparügyi Minisztériummal és a Gazdasági Főtanáccsal foly;i Magyar Olajipari Múzeum Archívuma (továbbiakban: MOIM Arch.) Papp Simon iratai 3/2. A szerteágazó vitakérdések mindegyikének ismertetése nem tartozik célkitűzéíSünkhöz, ezért bővebb tárgyalásuktól eltekintünk. A vitákban felmerült ezen kérdésekről tanúskodnak a NÉMETH András által összegyűjtött dokumentumok: NÉMETH András: A magyar kőolajbányászat történeti dokumentum gyűjteménye 1919-től 1949-ig. III. kötet. (Kézirat — készült az OKGT megbízásából a Magyar Országos Levéltár anyaga alapján.) 5 ADAM Y Béla—NÉMETH András: A magyar kőolaj feldolgozóipar története az államosításig. (Kézirat, 1968.) 420. p.