Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok. I. (A Kárpát-medence 9—10. századi régészeti kutatásának vázlata és fö kérdései)

ill. a nagyszentmiklósi kincs motívumai közötti összefüggésekre.

43 Arra azonban még nem sikerült elfogadható magyarázatot találni, hogy hol keresendők e gombok — és a hasonlóan viselt, de jóval egyszerűbb kivitelű vasfülü üveggombok — viseletének előzményei. A férfiak viseletét — csakúgy, mint a nőkét — erősen meghatározta társadalmi helyzetük. A szegényebb, köznépi sorban élők sírjaiban kevés a fegyver és egyéb viseleti tárgy (főként vascsat, vaskés, tűzszerszám, borotva). A magasabb társadalmi rétegek képviselőit azonban gazdagon temették el. Sírjaikban gyakoriak a fegyverek — kétélű kardok, (szárnyas) lándzsák, köpüs, szakállas nyílhegyek, harci kések, balták — és főként a sarkantyúk. Utóbbiak kétségtelenül nyugati hatásra terjedtek el, s már a 9. század előtti időszakban sem voltak ismeretlenek. De amíg ezek a korai sarkantyúk horgos (kampós) szerkezetűek voltak (Hakensporn), a 9. századtól a lemezes szíjszorítóval ellátott sarkantyúk terjedtek el (Plattensporn). Ezek igen változatos kivitelűek, szíjszorítójuk is sokféleképpen megformált; az egyszerű vasból készített példányoktól művészi módon kivitelezett, aranyozott bronzból készültekig, ill. bronz, ezüst és niello-berakásos vas sarkantyúkig sokféle módon készítettek. Nagy számuk miatt, s mivel a férfi síroknak szinte egyetlen, a pontosabb keltezéshez is felhasználható mellékletét képviselik, többen is megkísérelték tipológiai és kronológiai rendbe sorolni őket.

44 A fegyverek közül a legértékesebbek a kétélű kardok voltak, melyek Rajna-vidéki műhelyekből kerültek ki, s valószínűleg jórészt hadizsákmányként kerültek a morva-szláv harcosokhoz. Nagy részük a közigazgatási központok, ill. közvetlen környékük temetőiből került napvilágra. Leggyakoribb a Petersen X típus (10. század első felétől a 12. századig használt kardforma, Mikulcice 1. templom 280. sírjában azonban állítólag már a 9. sz. második negyedére keltezhető).

45 Ritkábban lelhető fel a H típus (800—950), s csak néhány darab van a K (8. sz. végétől—9. sz.), M (9. sz. közepe) és Y (10. sz. első fele) típusokból.

46 A balták inkább a vidéki, köznépi jellegű temetőkre jellemzők. Formájuk alapján öt típusba osztották őket, közülük a legjellemzőbb és talán leggyakoribb is az I. csoportba sorolt, ún. szakállas balta (Bartaxt).

47 Néhány előkelő férfi sírjában aranyozott bronz, illetve ezüst véretekkel díszített övre is ráakadtak. A vésett, trébelt, niellóval és zománccal, ill. üvegberakással díszített övveretek nagy valószínűséggel karoling műhelyekből ke4:3 SZŐKE, B.: Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit. StudSlav 6 (1960) 75—112.; BENDA, K.: Contribution à l'étude du style des parures de la Grande Moravie. Byzantinoslavica 22 (1961) 55—64.; UŐ.: Soucavny stav studia zlatych nádob pokladu ze Sánniculául Mare (Nagyszentmiklós). SlovArch 13 (1965) 399—414.; LÁSZLÓ GY.—RÁCZ L: A nagyszentmiklósi kincs. Budapest, 1977. 29—30. »HRUBY V.: i. m. (1955) 182—190; DOSTÁL 1966. 74—77. obr. 16.; KAVÁNOVÁ, B.: Slovanské ostruhy na území Ceskoslovenská. Studie AUCAV v Brné. rocník IV. 3. Praha 1976.; BIALEKOVÄ, D.: Sporen von slawischen Fundplätzen in Pobedim (Typologie und Datierung). SlovArch 25 (1977) 103—160. 45

DOSTÁL 1966. 68.; POULlK, J: Vysledky vyzkumu na velkomoravském hradisti „Valy" u Mikulcic, PamArch 48 (1957) 283. 46 DOSTÁL 1966. 68., obr. 15. 47 DOSTÁL 1966. 67—74., obr. 15.