Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok. I. (A Kárpát-medence 9—10. századi régészeti kutatásának vázlata és fö kérdései)
rültek ki/' 8 mint ahogy a Rajna-vidéki műhelyek termékei, ill. helyi utánzatai, a fegyverek és sarkantyúk nagy része is. Az anyagi műveltség elemeinek tanulmányozása óhatatlanul felveti a figyelmes olvasóban azt a kérdést, vajon mivel magyarázható az a furcsa kettősség, ami a férfi és női viseleti és használati tárgyak kulturális kapcsolataira, előzményeire jellemző. Hiszen míg a női viselet egyes elemeiben, viseleti sajátosságaiban eléggé dominál az „avar", vagy tágabb értelemben a „nomád", ill. (a kései időszakra jellemző) ún. „bizánci-orientális" jelleg, addig a férfiak viseletében, használati eszközei és fegyverei között ilyennel nem is találkozunk, ellenben a karoling Nyugat-Európa anyagi műveltsége szinte teljes egészében meghatározó. A nagymorva fejedelemség megszűnését és ezzel kultúrájának végét is több kutató a magyar honfoglalással hozta összefüggésbe. S bár ezt követően valóban mozgalmasabb, változatosabb időszak következett, jelentős átalakulásokat hozó történelmi eseményekkel, s változó hatalmi viszonyokkal, a nagymorva fejedelemség és a sajátos nagymorva műveltség végét a pfemyslida Csehország terjeszkedése okozta. Morvaország magja pfemyslida uralom alá, a Duna—Thaya (Dyje) köze az Ostmarkhoz, a Morava, Olsava és a Vág folyók közti terület (az ún. Luckó) pedig Magyarországhoz került. Ekkor szűnt meg véglegesen az élet a nagymorva központokban és erre az időre keltezhetők az utolsó nagymorva-kori leletek is. 49 Észak-Kisalföld (Nyugat- és Közép-Szlovákia) A 9. század elején, a kései avar birodalom felbomlása után jött létre a Kisalföld északi felén (a Dunától északra) a nyitrai fejedelemség. Első, név szerint ismert fejedelme Pribina volt, akit 833 körül Mojmir űzött el. Ezt követően a nyitrai fejedelemség a nagymorva fejedelemség része lett, a nagymorva fejedelmi szék várományosa kormányozta —, miként a 11. században a magyar királyi trónra váró Árpád-házi fejedelmek is tették. 50 Az Észak-Kisalföld 9. századi régészeti kultúrájában is sokféle hatás mutatható ki, ez azonban nem ötvöződött olyan egységgé, mint a morváknál; csak a 9. sz. végén, 10. sz. elején figyelhető meg ilyen törekvés. A sajátos arculat hiánya egyrészt azzal magyarázható, hogy itt a késő-avarkori műveltség nagy területen tovább élt, sőt a század első felében sajátos módon még fel is virágzott, másrészt pedig azzal, hogy a nyugati kulturális hatások részben nagymorva közvetítéssel, részben a Felső-Duna-medencén (Alsó-Ausztrián) át jutottak el ide, illetőleg azt a sajátos nagymorva műveltség tárgyaival helyettesítették. 48 FRAENKEL-SCHOORL, N.: Carolingian Jewellery with Plant Ornament. Berichte ROB 28 (1978) 345—379. 49 ZEMEK, M.: Moravsko-uherská hranice v 10. az 13. století. Brno 1972. 50 Conversio Bagoariorum et Carantanorum cap. 10.; DEKÁN, J.: A Nagymorva Birodalom és az ó-morva nemzetiség problematikája, in: Nemzetiség a feudalizmus korában. Értekezések a történeti tudományok köréből 64 (1972) 72—82. (különösen 79.); KRISTÓ, GY.: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Budapest 1974. 19—20, 31, 122—123.; GYÖRFFY, GY.: Isstván király és műve. Budapest, 1977. 34, 110—112., 15., 375., 524.
