Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek

A hímes „mosdató" kendőknek, valamint azoknak, melyekkel haláleset alkalmával a tükröt takarták le, időnként különleges szerepük volt ugyan, a mosás, „párolás" után azonban visszakerültek a szekrénybe. Az ünnepi alkalmakra szánt kendőket már 1900 körül is vegyesvászonból szőtték, vagyis a len vagy kender láncfonálba sodratlan pamut- vagy gyári cérnavetülék került. Hosszú, középső része általában egyszerű vászonkötéssel „pusztán szövött" volt, s csupán a két végét díszítették 40—70 cm szélességben váltakozva ismétlődő szélesebb és keskenyebb hímek. Előfordult, hogy a hímek fokozatosan váltak mind keskenyebbé, sőt az is, hogy csupán a főbb motívumsorok szélmintáit illetve a köztes simán szőtt sávok szélességét variálták. A takácsok folyamatosan szőtték a törülközőket, s csak amikor a vég azaz „türet" vászon lekerült a szövőszékről, vágták el a törülközőket hosszában is, miáltal két kendőző lett belőle. A vágás mentén létrejött hoszszanti szélt gondosan beszegték. Az egyes törülközők két végén kb. 1900-ig a láncfonalakat 3—4 szálanként rojttá sodorva bogra kötötték, esetleg ilyen vagy olyan módon „elvarrták". Később mind gyakrabban kézzel szegték be, majd horgolt vagy kötött — esetleg gyári — csipkét varrtak hozzá. A fényképen bemutatott kendők ismertetése: 73.36.2 „Kendőző", Zalakomár (6. kép/l). Anyaga finom lenvászon váltakozva ismétlődő „fölszedéses", „keresztes" és „fogazott" hímekkel. A mintázat színe—visszája azonos. A végeket keskeny subrika díszíti, majd a len vetülékszálat mintegy 2 cm hosszúságban rojtnak hagyták. 191x33,5 cm. 1870 körül szőhette a kiskomáromi takács. Temetéskor használták leginkább. 75.59.25 „Kendőző", Nagybakónak (6. kép/2) Pamutos lenvászon, két végén piros és fehér pamutfonállal ripsz-kötéssel szélesen, „duplán fölvert", közbül három sáv „kockás" hímmel. A végeket fehér pamutfonállal varrt subrika s keskeny, kirójtozott, aprón hozzá öltögetett vászoncsík díszíti. 186,5x34,7 cm. Letevőruhaként több nemzedéken át öröklődött. Falubeli takács szőhette. 73.24.4 „Törülköző", Belezna (6. kép/3) Anyaga „vékony pamukkal bélelt" lenvászon, mindkét végén, „ritkakockás" és „tőtöttkockás" hímekkel. A végeken a láncfonalakat átvarrogatták, csomókkal rögzített rojtokká sodorták, majd bogra kötötték. 256x36 cm. Gerencsér Ferenc hajdani beleznai magyar takács munkája az 1870-es évekből. A horvát mesterek nem szőttek efféle hímeket, és a halványpiros fejtőt sem kedvelték. A horvátok jellegzetes ízlésére utal ugyanekkor a sok „csucsikás" szélminta. 75.59.24 „Kendőző", Nagybakónak (7. kép/l) Anyaga len láncfonal pamut vetülékkel. A geometrikus hímeket piros vetülékfonállal szőtt keskenyebb-szélesebb sávok szegélyezik. A végeken fehér, horgolt csipke. 213x36 cm. Helybeli takács szőtte 1910-körül. Akkor már nagy divat volt a horgolás