Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Foki Ibolya: Az

járultak ahhoz, hogy a XIX. sz. 80-as éveiben az évszázadok óta-lappangó ellentétek újult erővel törhettek felszínre. Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc, bukása ellenére, megindította Magyarországon a polgárosodás folyamatát. A magyar gazdaságot és társadalmat a korábbi évtizedekhez képest jelentős változások érték. Az emberek mindennapi életében a jobbágyfelszabadítás és az azt követő birtokrendezések végrehajtása, illetve a vállalkozás szabadságának hirtelen megnövekedése éreztette elsősorban hatását. Aki — akár saját hibájából, akár rajta kívülálló okok miatt — nem tudta gazdálkodását és életmódját az új viszonyoknak megfelelően átalakítani, az nehezen tudta megakadályozni életszínvonalának süllyedését. A nagybirtokosok többsége vagy rendelkezett kellő tőkeerővel, vagy könnyebben jutott kölcsönhöz, így el tudta végezni gazdaságának korszerűsítését. A középbirtokosok közül azonban csak kevesen tudták birtokukat jövedelmezővé tenni, sokuknál hiányzott a szükséges szakértelem és felszerelés, földjük nagyságában pedig a hitelezők többsége nem látott megfelelő fedezetet, így gyakran — nem egyszer zsidó bankároktól — uzsorakölcsönt voltak kénytelenek felvenni. Mindezekkel együtt járt a nagy kiadásokat igénylő ,,úri" életmód folytatása, amelynek következtében a birtokok jelentős hányada elúszott, A volt jobbágyok helyzete szintén nem volt irigylésre méltó. Többségük a szükséges gazdasági eszközök hiányában és a századokon át megszokott g-.rzdálkodási rendszerből kizökkentve sokáig nem tudott mit kezdeni önállóságával. Sújtották őket a birtokrendezés hátrányos következményei, a nagy adók, a birtokclaprózódás, a gazdagparasztság piaci konkurenciája. Kölcsönt ők is csak uzsorára vehettek fel, többnyire valamelyik birtokos paraszttól, nagybérlőitől, vagy a falusi zsidó kereskedőtől, kocsmárostól. így előállt az a helyzet, hogy bár különböző okok miatt, de mind a lecsúszott középbirtokosok, mind a volt jobbágyok jelentős hányada rákényszerült, hogy jövedelmét kiegészítő munkát vállaljon. Az előbbiek igyekeztek biztos fizetést nyújtó hivatalokat szerezni, még ha emellett megmaradt is szerény megélhetést nyújtó birtokuk. Az utóbbiak, ha földjükből már nem tudták magukat eltartani, elszegődtek cselédnek, napszámosnak, béresnek stb. A kisiparosok közül szintén nagyon soknak nem volt elegendő tőkéje műhelyének modern felszerelésekkel váló berendezéséhez, több alkalmazott tartásához, korszerű munkamódszerek meghonosításához. A kibontakozó gyáripar, amelybe az új gazdasági lehetőségeket kihasználva sok zsidó tőkés fektette be pénzét, egyre nagyobb versenyt jelentett számukra. A volt mesterlegények, segédek helyzete sem lett könnyebb a céhek megszűnése után. Legtöbbjük esetében az önálló iparűzés anyagi feltételei hiányoztak, így egy részük az országban vándorolva, alkalmi munkákból próbált megélni. A tönkrement önálló iparosok szintén az alkalmi munkára utaltak számát szaporították. Az eladósodásért, majd ezt követően a birtok, illetve a műhely esetleges elárverezéséért és az ebből fakadó nyomorúságért kézenfekvő volt a hitelezőt, a kölcsönadó személyt okolni, aki a fentebb említetteknél fogva gyakran izraelita vallású volt. A költséges életmódjáról lemondani kényszerülő egykori nemes, vagy a mindennapi létfenntartás gondjai közt vergődő törpebirtokos