Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Foki Ibolya: Az

FOKI IBOLYA AZ I883-ÄS ZSIDÓELLENES ZAVARGÁSOK ZALA MEGYÉBEN A magyarországi zsidóság története évszázadokkal mérhető. Jelenlétük a Kárpát-medencében már Árpád-házi királyaink alatt kimutatható. Az első megszorító intézkedéseket I. László hozta ellenük. A későbbi uralkodók azonban az életformájukat meghatározott keretek közé kényszerítő előírások mellett már bizonyos kedvezményeket is nyújtanak számukra. Ezek elsősorban adásvételi, kölcsön, adó- és vámügyek intézésére, lebonyolítására vonatkoznak. IV. Béla 1251-ben külön bullában ismeri el tevékenységüket és mint kamarai szolgákat különleges királyi védelme alá helyezi őket. Az első magyarországi üldözésekről az Anjou-királyok idejéből származó források adnak hírt. Nagy Lajos, miután semmisnek nyilvánította a zsidóktól felvett kölcsönöket, 1364-ben kiűzte őket az országból. Nyugaton ekkorra már a zsidók elleni erőszakos fellépés rendszeresen ismétlődő jelenséggé vált. Ettől kezdve Magyarországon sem érezhették biztonságban magukat, nem múlt el olyan század, hogy a zsidóellenes gyűlölködés ne követelt volna áldozatokat. Állandó jogfosztottságuk és számkivetettségük olyan foglalkozások felé irányította figyelmüket, amelyeknek gyakorlását a magyar nemesi társadalom különböző rétegei magukhoz méltatlannak éreztek. így alakult ki az egymást követő generációk tudatában a házaló- és közvetítő kereskedelemmel, bankügyletekkel foglalkozó, később pedig mindemellett meghatározott értelmiségi pályákra (orvosi, ügyvédi, újságírói stb.) orientálódó zsidó képe, ami annyiban volt megalapozott, hogy a zsidók összlakossághoz viszonyított számarányukhoz képest tényleg jelentős számban szerepeltek ezeken a területeken. Viszont ez volt az egyedüli megélhetési forrásuk, tehát nyilvánvaló, hogy nem azért választották ezeket a pályákat, mert nem akartak, hanem azért, mert nem tudtak máshová menni. Ugyanakkor tevékenységükkel betöltötték azt a hiányt, amely a föld birtoklására és művelésére alapozott életszemléletből adódóan keletkezett a társadalmi munkamegosztásban. Az említett általánosítás mögött azonban ott rejlett egy adag lekicsinylés és bizonyos távolságtartás, illetve elhatárolás is, amely a magyarságtól idegennek tekintette mind a népelemet, mind az általa űzött foglalkozásokat. A mesterséges elkülönítettség állapota, a társadalmi közéletből való kirekesztés a zsidók körében is egyfajta befelé fordulást, elzárkózást eredményezett. Ez a folyamat tovább mélyítette a távolságot a zsidók és nem zsidók között. Mindezek a körülmények hozzá-