Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Balogh Elemér: Az első népképviseleti választások Zala megyében.

rát élte. Minőségileg új élmény volt számára az a tény, hogy az egyszerű parasztember is beleszólhat szavazatával az ország dolgaiba, az országgyűlési képviselők megválasztásába. A nép tudatáig az jutott el, hogy a nemesek mellett ők is választójogot kaptak. Leginkább ennek tudatában érthető, hogy 1848-ban miért kellett tömegestül elutasítani az előírásoknak meg nem felelő jelentkezőket. Az elutasítottak jegyzékein elvétve találunk csak iparost, jövedelmi cenzusára, „értelmiségi" voltára, ill. régi jogára hivatkozót. Mint ahogy a választásra jogosultak közül is legtöbben a birtok cenzusa alapján kerültek ki, az elutasítottak is itt szerepelnek a legnagyobb számban. Az ország parasztságának nem kis hányada volt már ekkor zsellér, s a még 1/4 jobbágytelekkel sem rendelkezők száma is nagy volt.

12 A törvény világosan fogalmazott, amikor az aktív választójog elnyeréséhez a 20. életév betöltését feltételül szabta meg, melynek atyai, gyámi, gazdái hatolom híjával kellett fennállnia. Feudális magyar magánjogunk szerint a férfi 24. életéve után vált teljes korúvá — ennek megfelelően alakította az 1848: V. tc. megalkotója a passzív választójog korhatárát. Nem tudjuk, hogy az összeírok mennyire voltak tisztában a törvényi engedménnyel és a magánjog említett szabályával, mert ugyancsak gyakran utasítottak el jelentkezőket alacsony életkorukra való hivatkozással. Erre rendszerint atyai hatalom alattiság megjegyzéssel utaltak, de előfordult, az „anyai hatalom" kitétel is. A gazdái hatalom fennállásának elbírálása Zala megyében egyértelmű körülmény lehetett, nem is fordult elő sok elutasítás ez okból. Az asszonyok közül is „szerencsét próbáltak" néhányan, akik valószínűleg nemesek lehettek, bár példájuk átragadhatott a parasztasszonyokra is. A birtokos nemesek özvegyei a reformkorban meghatalmazottjaik útján részt vehettek a megyei választásokon

13 •— az asszonyok feltűnése az összeírok előtt feltehetően a birtokképviseleti megoldás továbbéléséből ered. A baksai kerületben az összeírások során elutasítottak számszerűen a következőképpen oszlottak meg: Az elutasítás indoka Számuk Birtokképtelen

14 496 Atyai hatalom alatti 59 Anyai hatalom alatti 27 Gazdái hatalom alatti 9 A jelentkező nő 20 A jelentkező kiskorú 8 sszesen: 619 fő 12

Az úrbéres zsellérek és a töredéktelkesek számára nézve ld. VARGA János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848 tavaszán (Bp. 1971.), valamint GALGÓCZI Károly: Magyarország, a Szerb Vajdaság, s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája^ (Pest, 1855.). 13 RÉVÉSZ László: Die Anfänge der Parlamentarismus des Ungarns (München, 1968.) 85. p. u A forrás által rendszeresen használt kifejezés: birtoktalant, ill. olyan személyt jelölt, akinek birtoka nem érte el a megkívánt 1/4 úrbéres telek mértékét.