Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Balogh Elemér: Az első népképviseleti választások Zala megyében.
kivételével 10 —, a másikat pedig a megye levéltárában helyezték el. Intézkedtek az említett két kerületben új választások kiírása felől, időpontját június 27-ben állapítva meg. Kanizsa kapcsán felmerült az ülésen az a javaslat, hogy helyezzék el a választási főhelyet Kanizsáról, erre azonban a központi választmánynak nem volt hatásköre — azt maga a törvény rendelte így. A központi választmány munkája a választások befejeztével lényegében véget ért, hisz megbízatása csupán a választások megszervezésére, lebonyolítására szólt. Mint intézmény és testület azonban továbbra is létezett az egész választási ciklus alatt, s újra munkához kellett látnia, ha pótválasztások elrendelése vált szükségessé. Így ült össze a központi választmány 1849. június 3-án Almássy Pálnak, a Debrecenben tartózkodó Országgyűlés képviselőházának alelnöke által a megyéhez intézett átirata értelmében, hogy a lendvai, tapolcai és keszthelyi kerületek képviselőinek lemondása folytán új választások kiírása felől intézkedjék. Sorra vették az átirat által említett választókerületeket és határozatukban megállapították: „Mivel a lendvai kerülethez a muraközi helységeknek közel 15 ezer választója tartozik, Muraköz pedig az ellenség által megszállt, s minden közös ülés akadályoztatik, sőt maga Lendva vidéke is megszállt, a kerületben nincs olyan hely, ahol a képviselőválasztást szabadon meg lehetne tartani — mindaddig, míg az ellenséget ki nem söprik, új választásról nem lehet szó." 11 Keszthelyen és Tapolcán azonban ilyen nehézséggel nem kellett megbirkózni — az új választások időpontját június 15-ben állapították meg, színhelyül pedig a korábbi kerületi főhelyeket. Az összeírások Miután a központi választmány 1848. május 15-i ülésén megalakította az összeíró küldöttségeket, s rendelkezett a szükséges közhírré tételről is, azok megkezdték munkájukat. Ambulatorius módon, faluról—falura járva jegyezték föl a jelentkező, s választási képességüket igazolni tudó férfiakat. Két jegyzéket vezettek: az egyikbe azok kerültek, kik helyben bizonyították jogukat, a másikba pedig az elutasítottak. A személyes megjelenés ténye fontos körülmény, törvényi előírás volt, mert a központi választmány előtt folyó reklamációs tárgyalásokon csak az számíthatott sikerre, aki szerepelt az utóbbi listán. Az összeírások során elutasítottak jegyzékei közül, sajnos csak a baksai és a kanizsai kerületé maradt ránk, de ezek áttekintése is jó információval szolgál. Az összeírok, mivel a szavazni kívánók először náluk jelentkeztek, a választási képesség elbírálása terén komoly törvényértelmező munkát végeztek. Lényegében ugyanazt kellett rögtön és helyben tenniük, amire a központi választmánynak — mint fellebbviteli fórumnak — a törvény értelmében egy egész hete volt. A népképviseleti választások új elvei meglehetősen váratlanul érték az ország népét, mely politikai iskolázottság dolgában gyermekko10 A lendvai választás jegyzőkönyvéből kitűnt, hogy a választás félbeszakadt — törvényesen megválasztottnak tekinthető jelölt nem lévén —, el kellett rendelni a választás megismétlését. 11 ZmL. közp. vál. jkv. 1849. június 3.
