Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban - Zalai Gyűjtemény 23. (Zalaegerszeg, 1986)
értékeléséhez, de ehhez adatok halmazát is biztosítja. Valószínűleg egy ilyen elgondolás eredménye lett a Zala megyéről íródott — az alábbiakban közölt — két kéziratos munka és az azokhoz csatlakozó — ugyancsak kéziratos formában elkészült és fennmaradt — térkép. A nagy felmérési és adatgyűjtési munka elindítója a Helytartótanácsnak egy 1823-ban kelt rendelete volt. Ebben a megyék számára feladatként írt elő adatgyűjtést, statisztikai jellegű leírást, elsősorban — a kor nagy vízrendezési munkálataihoz kapcsolódóan — a vizekre; a folyókra, a patakokra, a tavakra és a mocsarakra, valamint a főbb utakra, azok építési módjára, a rajtuk zajló kereskedelemre, az utak mentén fekvő helységekre vonatkozóan. A két munkát összegező térkép elkészítése is szerepelt a rendelet által felsorolt feladatok között. A megyék nemigen végezték el azonban a rájuk kirótt hatalmas feladatot, mivel az utasítást közel egy évtized múlva meg kellett ismételni —, de feltételezve legalább a részben elvégzett munkát — igen rövid határidővel. Néhány megye az anyagot elkészítette, a Helytartótanácsnak beadta, maga részére pedig vagy készített róla másolatot vagy sem. Az anyag jelentős része idővel megsemmisült, szétszóródott, de Zala megye azon kevesek közé tartozik, amelyek számára ma is rendelkezésre áll a kéziratban megmaradt —• valószínűleg — teljes anyag. A rendeletben előírt „vízi leírás^-t és az „útkönyv"-et, valamint a megye térképét Zala elkészíttette és azt 1832-ben megküldte a rendelkező Helytartótanácsnak. Ma már ez az anyag sem található együtt, s azt sem tudjuk, hogy hány példányban készült eredetileg. Jelenlegi tudomásunk szerint a vízileírás egy-egy példánya található a Zala Megyei Levéltár feudális-kori megyei iratanyagában (Közgyűlési iratok, 1832. 420. sz.) és az Országos Levéltárban (S. 81. Vízrajzi Intézet iratai, 28—29. kötet), ez utóbbi helyen a vizek leírása mellett található az utak könyve, s a megyetérkép egyetlen kéziratos példányát a Hadtörténeti Intézet Térképtára őrzi (B IX. a 2373.). A hatalmas munka nem teljesen ismeretlen a helytörténettel foglalkozó kutatók előtt; a vízi leírást Pais László: A Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza (Bp. 1942.) és Holub József: Zala megye középkori vízrajza (Zalaegerszeg, 1963.) c. munkájában használta fel, elsősorban összehasonlító anyagként, az útkönyv adatait pedig Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII— XIX. század fordulóján (Zalai Gyűjtemény 16. Zalaegerszeg, 1981.) c. cikkében. A kéziratos munkából eredeti szövegrészek közlésére először Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — két korabeli kéziratos forrás alapján (Zalai Gyűjtemény 21. Zalaegerszeg, 1985.) c. dolgozatában került sor, részleteket is közreadva a vízi leírásban szereplő jelentősebb vizekről. Alább a két kéziratos kötetet közel teljes terjedelmében közöljük —, csupán a mérnöki felmérések számadat halmazát hagyjuk el, s vonjuk össze egy mondatba. — A lapokon a kor megyéjének ma hihetetlennek tűnőén gazdag földrajzi, település- és gazdaságtörténeti, sőt néprajzi, de nyelvészeti szempontból is érdekes anyagát adjuk a helytörténet kutatói, az érdeklődők kezébe, s nem utolsó sorban a szűkebb pátria történetével oly szerényen ismerkedő tanulóifjúságnak. A megyeleírás elemzése nem e rövid bevezető feladata, így elegendőnek érezzük a három forrás szűkszavúan rövid ismertetését:
