Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében
peresek ezzel szemben magyar honfiak, és földesúri hatalom alatt nem lévő szabad emberek. Egyik törvényhelyből sem lehet kikövetkeztetni a felperesnek azt az állítását, hogy Magyarországon nemtelen embernek nincs birtoklási képessége. Amikor aztán az alperesi ügyvéd ezt világosan ki is fejti, a sarokba szorított felperesi képviselő — miután a törvénytárban a nemtelenek birtokszerzési és megtartási képtelenségét kimondó törvény nem található — az 1715: 23. tc. értelmének kiterjesztő magyarázatát veti be, azt állítván, hogy az említett törvénycikk szerint „ha — bizonyos körülmények között — a külföldi, még ha a legelőkelőbb származású is, nemesi jószág örök jogon való szerzésére képtelen, mivel ezek birtoklása csak honfiúi nemeseknek van megengedve, s ez az idegen az említett törvény ratio ja szerint a birtokából bármely nemes által kivethető, mi indokolná azt, hogy a parasztot, akár füldesúri hatalom alatt áll, akár nem, a nemes ki ne vethesse a birtokából? Abszurdum lenne, ha a parasztnak több, nagyobb szabadsága lenne nemes javak bírására, mint egy külföldi mágnásnak." Ügy látszik, a felperesi ügyvéd ügyesen húzta ki az érvei tárából ezt a törvénymagyarázatot, mert miután a két fél ügyvédjei még oldalakra kiterjedő érveket — ellenérveket sorakoztatnak fel, s többek között a felperest a perlés jogosultságának igazolására is felszólítják — az elsőfokú bíróság fórumán megszületik az ítélet: Mivel a felperes a követelését nem a birtokhoz való jogára, hanem az alpereseknek, mint nemtelen személyeknek a birtokképtelenségére alapította, s e célra idézte a törvényhelyeket is, a birtokhoz való joga kimutatására nem kötelezhető. A bemutatott törvények alapján neki, mint kétségtelen nemes Nagyseé-i compossessornak a nemtelen alperesek ellon a perfelvétele jogosult, s ezt most bíróilag is megállapítva, az alpereseket a teljesítésre kötelezi. Az alperesek fellebbezése folytán az ügy a megyei törvényszék elé kerül, és ott, Szombathelyen 1737-ben megszületik a másodfokú ítélet. Ennek pedig az a lényege, hogy a felperes által a nemtelen személyek birtokszerzési képtelenségét bizonyítandó törvények egyike a földesúri hatalom alatt állókra, a másika pedig idegenekre vonatkozik, — az alperesek pedig szabad állapotú honfiak — a felperes keresetének tehát törvényes alapja nincs, azt elutasítja és az alpereseket felmenti. A felperes a neki kedvezőtlen másodfokú ítélet ellen az ügyet továbbviszi a királyi táblához, ahol is 1738. január 20-án felvett pörben a tábla február 5-én jóváhagyja az elsőfokú ítéletet, vagyis a felperes keresetének jogosultságát elismeri, öt nappal később a hétszemélyes tábla is jóváhagyja a táblai ítéletet. 1 gj Ennek a pörnek a történetét különben már Wenczel Gusztáv is ismertette egy 1875-ben, a Tudományos Akadémián tartott előadásában, amelynek címe: Visszapillantás az előbbi magyar királyi Curiának 1724—1769-iki működésére. Sőt, az ismertetés tényén kívül a közreműködő bíróságok eljárását megfelelő kritikával is illette, és megállapította, hogy ,,a nemtelenek birtokképtelensége (incapacitas possessorii) elvének megvalósítása az akkori törvéAz első per iratai a Vas megyei Levéltárban, polgári perek fasc. 68. ur. 5. sz. alatt. Az idézetek a per jegyzőkönyv (levata) különféle helyeiről valók.
