Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész
cselekvési szabadsága csökkent. Nőtt a király emberének, a főispánnak hatalma és beavatkozási köre — bár 1716-ból ennek az ellenkezőjére is láthatunk majd példát. A megerősödött központi hatalom „visszavette" korábbi feladatköreit, amit a statútumok számának a csökkenése is bizonyít. Ugyanakkor az állandó hadsereg megteremtése, majd később Mária Terézia jobbágy védő politikája, felvilágosult abszolutizmusa új, korábban ismeretlen pénzügyi, népjóléti, egészségügyi, mezőgazdasági jellegű feladatokkal bővítette a megye tevékenységi körét. E dolgozat egy nagyobb munka részeként a századforduló, illetve a XVIII. század első három évtizedének megyei közgyűléseivel, fontosabb feladatköreivel kíván foglalkozni a közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok alapján. II. A források A török kiűzése Magyarországról évszázados terhek alól szabadította fel a magyar népet, a hosszabb békeperiódus után a felszabadító harcok azonban az emberi élet és az anyagi javak újabb nagyobb méretű pusztulását hozták a seregek vonulási útjain. Zala megye is ezek közé a területek közé tartozott. Különösen a Kanizsa visszafoglalása körüli harcok pusztították a falvakat. Zalaapátit pl. a császári csapatok égették fel Kanizsa török védői kiéheztetésének reményében. 5 Zaklatott kort jelez a források szegénysége is. 1634 és 1678 között fennmaradtak a megye közgyűlésének jegyzőkönyvei, de ezt követően 1709-ig csak elszórtan, egy-egy gyűlés anyaga 1692—93-ból, néhány az 1700-as évek legelejéről, egy sem az 1703 és 1709 közötti évekből. Elképzelhető — bár bizonyítékunk nincsen rá — hogy a megye a dunántúli kuruc hadjáratok idején a felkelők mellé állt, és ennek írásos bizonyítékait, a jegyzőkönyveket szándékosan megsemmisítették. A források elkallódásának oka lehet, hogy a török megyebeli jelenléte miatt a gyűléseket többnyire a megyehatárokon kívül tartották. (Ezzel magyarázhatjuk a Degré által említett gyér látogatottságukat is. 6 ) Másrészt a jegyzőkönyveket állandó székhely és megyeháza hiányában a mindenkori jegyző őrizte saját házában és alkalmanként vitte magával a gyűlésekre, törvényszékekre stb. 7 Ez elősegítette az iratok elkallódását, pusztulását. Zalát 1596-tól 1715-ig Somoggyal egyesítették, de voltak közös tisztviselői — főként jegyzői — Vas megyével is. így a 18. században szorgos kutatásokat követően sok megyei vonatkozású irat került elő a szomszédos megyékből, sőt még Pécsről is. 8 Még több véglegesen megsemmisült, vagy eltűnt, különösen a háborús periódusokban. A fennmaradó források többsége laponként maradt meg, egy részük rongált, elhalványult. Elsősorban a katonasággal kapcsolatos teendőkkel foglal5 Z. m. L. Zala megye helytörténeti lexikonának cédulaanyaga, jegyzet. Zalapáti. 6 ld. DEGRÉ 38—39. lap. 7 FÖGLEIN Antal: A vármegyei nótárius. Levéltári Közlemények 1936. 154. lap. 8 FÁRA József: Zala megye Levéltára I. Levéltári Közlemények 1935. 219—229. lap.
