Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Srágli Lajos: Adatok az olajipari munkásság szociális helyzetének alakulásához.
állampolgárt. Az idegen állampolgárságú alkalmazottak 1941-ben távoztak el az országból, ettől kezdve magyar személyzettel folyt a kutatás és a termelés. 7 A vállalat első magyar munkásait az első (Sopron és Somogy megyei) mélyfúrások környékéről toborozták. A zalai eredményes kutatások nyomán meginduló termelés azonban azt is eredményezte, hogy a munkások többsége a zalai falvak lakói közül került ki. Nagy jelentőségű volt ez az iparral alig, nagyiparral egyáltalán nem rendelkező megyében. Gyorsan terjedt a hír a munka nélkül álló summások, tönkrement iparosok körében, hogy az „olajosok" munkásokat keresnek. A ,.biztos kenyér" reményében álltak sorba az üzemi irodák előtt. A munka, amit vállaltak, számukra nagyrészt idegen, ismeretlen, nehéz fizikai munka volt, melyért azonban jól fizettek: kezdetben a segédmunkások átlag 60, a szakmunkások 80 fillér, a fúrómesterek 2 pengő órabért kaptak. 8 Az új munkavállalókat — mérnököt, tisztviselőt és fizikai munkást egyaránt — fél—egyéves próbaidőre vették fel, mely alatt minimális munkabért fizettek, és a próbaidő alatt csökkentett szociális juttatásban részesültek. A jól, pontosan dolgozókat véglegesítették. 9 Aki bekerült a vállalathoz, igyekezett bent maradni minden nehézség vállalása árán is. Nehézségek pedig a kezdeti időben bőven voltak. A dolgozók nagy része gyalog, vagy kerékpáron járt munkahelyére, mely lakásától gyakran 15—20 km-re volt. Az amerikai vezetők szigorú munkafegyelmet követeltek, de az intenzívebb munkavégzés érdekében rugalmas bér- és szociális politikát is alkalmaztak. A magyar átlagnál némiképp magasabb fizetések mellett lehetőséget biztosítottak a dolgozóknak, hogy a szakma elsajátítása után magasabb besorolásba kerülhessenek. A MAORT szociális intézkedései is túlmutattak a magyar vállalatoknál alkalmazottakon: közelítettek az Egyesült Államokban már korábban bevezetett — a magyarországinál demokratikusabb — szociális politikához. A MAORT főrészvényesénél — Standard Oil Co. of New Jersey — a segélyezés kérdése és részleges megoldása 1918-ban került napirendre, már 1923-ban intézményesítették a fizetéses szabadságot, továbbá 1936-ban „Takarékossági Alap"-ot hoztak létre, melynek az alkalmazottak 97%-a tagja lett. t0 Magyarországon 1937-ben a XXI. törvénycikk vezette be a 8 órás munkanapot, az évi fizetéses szabadságot és szabályozták hatóságilag a minimális munkabért, de a törvény rövid érvényességi ideje alatt — csak a II. világháború kitöréséig volt hatályban — is csak részben tartották be előírásait. 11 Már a MAORT elődje, az EUROGASCO munkás személyzete részére 1936ban készült szolgálati rendtartás 12 viszont már rögzítette a 8 órás munkanapot, a vasárnapi munkaszünetet, hacsak az üzem biztonsága a túlmunkát nem tette szükségessé. A túlórákért 25%, a vasárnapi—ünnepnapi munkáért 50% pótdíjat határozott meg. 7 PAPP Simon: i. m. 94. p. 8 BENCZE Géza: i. m. 164. p. 9 NÉMETH András: i. m. II. köt. 90. p, 10 Ismertető a Standard Oil Co. of New Jersey-ről = MOIM A. Gy.-ir./a. 11 Munkásaiio^gaJomtörténefei lexikon. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1976. 433—434. p. 12 MOIM A. P. S. ir. 17/4.
