Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)
indulásáig; minderre alig háromhónapnyi időt számítva. Az üzemkezdetet, a tényleges fúrás megindítását 1921. április 15-re tűzték ki. Böhm Ferenc igazgató április 27-i dátummal jelentette a fúróüzem készenléti állapotát a bányakapitányságnak, s ezen a napon — próbafúrás minősítésű első néhány méterrel — meg is kezdődött a budafapusztai fúrás, a Muraközt leszámítva a Dunántúlon elsőként. Az üzem végleges működési engedélye csak a bányakapitányság hatósági bejárása után született meg, s amelyben 1921. július 10-én engedélyezték a munka továbbfolytatását. 24 A fúrólyuk mélysége ekkor már 138 m volt, 45 fúrási nap elteltével. A kutatófúrás nagy hazai szenzáció volt, mind a sajtó által folyamatosan hírekkel ellátott közvélemény, mind a szakmai körök előtt. A munkálatokról rendszeresen tájékoztatta az olvasóit a megyei sajtó, amely természetesen helyet adott néha a hírlapírói szárnyaló fantáziának is, a megindult munkálatokban már egy jövendő aranykor zálogát látva: „ .. . Nagy vállalat dolgozik csendben a budafai dombok között, lehatol a föld mélységeibe, s keresi a rejtett kincseket: petróleumot, földgázt, kőszenet... Nagy terveik vannak. — Bíznak benne, hogy a muraközi petróleum fúrások csődbe jutnak, mert Budafára ömlik át a muraközi petróleum. Földgázra is bizton számítanak, meg kőszénre. Geológusok jönnek hónaponként és kóstolják a földet: petróleum ízű-e? Tünetek voltak már és szép remények kecsegtetnek ... Ha földgázra találnak, gázvilágítás lesz Göcsejben. A tervrajzok már megvannak. Sok gyár fog épülni ezen reményben. És nem lesz Göcsej akkor — Göcsej". 25 A kisebb üzemzavarokkal — fúrócső- és rudazatcsőhiány, vízhiány — folyó munka 26 első jelentősebb műszaki hibája 1922 januárjában, már nyolcszázméteres mélységnél történt, amikor is a fúrt lyukat biztosító béléscsövekben anyaghiba okozta horpadások keletkeztek. Az üzemzavar elhárítása május végéig tartott, több hónapos kiesést okozva. Hasonlóra — bár rövidebb ideig tartóra — 1923 elején is sor került, összességében tetemes hátrányt okozva a munkamenetben. 1923 nyarán már maga a kutatások irányítója, Böhm Ferenc is pesszimistán nyilatkozott, mivel az 1600 méteres mélységű fúrás kivitelezésére készített berendezésnek már a teljesítőképessége határán jártak, s az itteni gyenge gáznyomokon kívül más eredményt még nem értek el: „... Kár, hogy ez a gáz és sósvíz nem jelentkezett 500 m-rel magasabban, talán akkor már egy olaj zónát is elérhettünk volna ... Bár csak tudnánk még 2—300 m-t lefúrni — azt hiszem igen érdekes feltárásaink lennének. Utóvégre még gyakorlati eredményre is számíthatunk, mert egy bőséges olajszintágat még 1600—1700 m-ből is érdemes termelni..." Az ennek érdekében, valamint a szerződésben leírt 1800 m-es mélység eléréséért tovább folytatott fúrás alkalmával ismét éghető gázok mutatkoztak, de továbbra is csak nyomokban. A fúrást egyre inkább már műszaki teljesítménye alapján értékelte a szindikátus vezetősége, mivel a munka utolsó szakaszában már ez volt Magyarország legmélyebb fúrása. A munkákat a fúró24 OL K—715. 1921—84., és 1921—86. 25 Zalai Közlöny, 1922. ápr. 23. 36 CSATH B—IHAROS M.: Az 1921—23-ban lemélyített első budafapusztai mélyfúrás. BKL. Kőolaj és Földgáz. 1973. 1. sz.
