Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)
berendezés előírt mélységi teljesítményhatára alatt is tovább folytattSK, s u fúrást, mivel semmiféle, a szénhidrogének jelenlétére utaló nyom nem mutatkozott, 1923. október 27-én 1737,5 m mélységben befejezték. Rövid karbantartás után a kimenthető béléscsövek kinyerése után a fúrólyukat eltömítették. 27 Ez a fúrás rövid története, amely a kor technikai szintjén álló olajkutató berendezéseknél állandóan adódó hosszabb-rövidebb műszaki okú leállásokat tekintve minden különösebb technikai és műszaki gond nélkül zajlott le. Általában betartották a bányahivatal baleset- és műszaki védelmi utasításait, ami nem zárta ki egy ilyen — mindenkor veszélyes üzeműnek tartott — munkavégzés melletti kisebb baleseteket. Egyetlen súlyos baleset történt a két és féléves munka során, a munkák befejezése előtt röviddel, 1923. szeptember 15-én. A fúróüzemtől a budapesti bányakapitányságnak rendszeresen megküldött jelentésében ezt — a kisebb balesetekkel ellentétben — röviden leírták. A válaszlevél szerint a bányahatóság a halálos sérülést szenvedett Süle György szentmargitai napszámost tette felelőssé, mivel a fúrórudazat kiszerelésekor meg nem engedett szerszámot használt. A hivatal az üzemvezetőt, a fúrómestert vétlennek nyilvánította, noha ezek is jelen voltak a baleset bekövetkeztekor. 28 Az egyik megyei lapnak a helyszínre utazott tudósítója drámaibb — és valószínűleg a jelentésnél hitelesebb — képet rajzolt az eseményről, leírva azt részletesen, nem mindenben azonos módon az igazoló jelentésben szereplőkkel. Leírta azt is, hogy a baleset mellett két súlyos sebesülés is történt, szintén a munkások közül. 29 A fúróüzemet a lyuk betömítése után megszüntették, a gépeket leszerelték, s a nagyhegyesi fúrópontról indult Fauck-„Express" típusú fúróberendezést Budafapusztáról továbbindították, s még egy hazai fúrás után tűnt fel rövidesen Mazalán Pál üzemvezető mérnökkel Új-Guineában, ahol az anyavállalatnak végezte tovább olajkutatási tevékenységét. 30 A fúrás időtartama alatt — igazolandó a fúrópont helyes kitűzését — újbóli geológiai felvételezéseket végeztek a környéken, és ezek ismét pozitív eredményt szolgáltattak, azonosakat az 1919 őszén szerzettekkel. Helyesnek tekinthető a fúrás helyének megjelölése, mivel innen alig több mint egy kmrel északra olajat adott 1937-ben az Europen Gas and Electric Co. Budafapuszta—2. számú fúrása. A tulajdonképpeni sikertelenség ellenére a fúrás jelentős műszaki teljesítmény volt, de egyben bebizonyosodott az is, hogy csak jelentős anyagiak ráfordításával lehet a dunántúli olajkérdést tisztázni. Ezt támasztotta alá a szindikátus második fúrása is. A Tolna megyei Kurd határában a Kapós völgyében telepített üzemet szintén az első világháború alatt végzett geológiai kutatások eredményeire alapozták. Az üzem megszervezése megelőzte a szindikátus létrejöttét, mivel azt már 1920 nyarán szervezték. Ekkor 12 fő a létszám, valamennyien állami (kincstári) szolgálat27 OL K—715. 1923—365. 23 OL K—715. 1923—323. 29 Zalai Közlöny, 1923. szept. 19. 30 PAPP S. lapszéli megjegyzése DR. ALLIQU ANDER ö.: A dunántúli olajfúrás 25 éves története (1935—1959) c. cikkéhez BKL. 1960. 12. sz. 834. old.
