Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

Az 1860-as évekre a Fő u. 6. szám alatti székház elöregedett. Az új — számos variáció után — Hencz Antal és Geiszl Mór tervei alapján épült fel a tagok részvényjegyzései nyomán összegyűlt pénzből az egykori Sugár úton, s az 50. éves jubileum alkalmával, 1886-ban vették birtokba (ma Járási-Városi Könyvtár). A tagsági díj eleinte 6, 1892-től 10 Ft volt. Az impozáns épület nagytermében ezentúl — főképp a téli időszakban — egymást követték a különféle előadások, hangversenyek, műsoros estek és táncmulatságok. Egyes termeket időnként bérbe adtak, ami szép jövedelmet jelentett a századfordulón már 327 rerides és 45 kültaggal rendelkező egyletnek. Gondozott, árnyas kerthelyiségét nyáron sörözőként hasznosították, sőt néha itt is tartottak hangversenyt, jótékonycélú tombolát, juniálist. Ügy tűnik, hogy ez az egylet hosszú időn át megfelelt a célkitűzéseknek, s falai között a liberális gondolkodású értelmiség, a városfejlesztésért küzdő fiatalság, a módosabb tisztviselők és a képzettebb iparosok egyaránt művelődési, szórakozási lehetőséget találtak. A Kaszinót a város jobbára zsidó kereskedői alapították ugyancsak 1835ben a Széchenyi István hirdette szellemben. (Mintegy 10 évig ennek jegyzőkönyveit is németül vezették.) Célkitűzései sokáig azonosak voltak a Polgári Egyletével. Ahogy azonban — a kiegyezés utáni erőteljes kapitalizálódás során — a kereskedők egy része mind nagyobb vagyonra és tekintélyre tett szert, egyletük is egyre inkább a helyi zsidóság „krémjét" fogta össze. Elősegítette ezt az ugyancsak 1886-ra 70 000 Ft költséggel elkészült új székház is (most a Helyőrségi Művelődési Otthon), melynek díszterme és fényesen berendezett egyéb helyiségei zártkörű estélyek és rendezvények tartását is lehetővé tették. 1901. januárjában pl. az ünnepelt primadonna, Fedák Sári és Kovács Mihály, a Népszínház művészei szerepeltek falai között. A tagoknak egy olvasó, egy társalgó, egy tekéző és két kártyázó terem állt rendelkezésére, s 4000 kötetes könyvtár valamint 35—40 hírlap, társadalmi- és szakfolyóirat várta őket. A századfordulón már számos katonatiszt, ügyvéd, gyáros is a Kaszinó tagjai sorába lépett. Elnöke a 90-es években Ebenspanger Lipót nagykereskedő, akkor már kir. kereskedelmi tanácsos és újnéppusztai nagybirtokos volt. (A család később Elekre magyarosított és nemességet kapott.) E nagyvonalú üzletember báró Gutmann Vilmossal együtt a megye és a város közéletében egyaránt igen aktív szerepet játszott. Bár a Kaszinó csak ritkán adta bérbe helyiségeit, a Kereskedő Ifjak önképző Egylete — mivel a klubtagok fiai többnyire ennek tagjai közé tartoztak — rendszeresen itt tartotta farsangi mulatságát és felolvasó estjeit. Az úri közönség harmadik egylete, a Nagykanizsai Társaskör 1875 májusában alakult. (Elődje talán az 1867-ben létesült Nagykanizsai Magyar Társalgó Kör volt, melynek célkitűzése a magyar nyelv- és irodalom, valamint az általános műveltség terjesztése, „a magyarhoni izraeliták magyarosodását, s általában az izraeliták érdekét lehetőleg előmozdítani..." volt.) Az újabb 1875. évi alapszabály már nem hangsúlyozza ki a zsidóság szerepét, s az egyesület célját így rögzíti: ...A társadalom művelt és kifogástalan elemeinek testvéries közeihozása által a társas életi viszonyok megszilárdítása, népszerű és nyilvános felolvasások útján az értelmi, s erkölcsi műve-