Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

lödésnek előmozdítása, a magyar nyelvnek a társadalmi érintkezésben érvényre juttatása... A Társaskör — melynek 1894-ben több mint 400 tagja volt — a Sugár út 1. sz. alatt bérelte helyiségeit, melyeket reggel 7-től éjfélig látogathattak a tagok. A tagsági díj itt is évi 20 Ft (vidékieknek 10 Ft) volt. Az 1000 kötetesnél nagyobb könyvtár 1898-ban megjelent katalógusából kiemeljük Arany János, Bátorfi Lajos,

15 Byron, Darwin, Eötvös József, Horvát Mihály, Halis István,

16 Jókai Mór, Keleti Károly, Mikszáth Kálmán és Széchenyi István műveit, a folyóiratok közül pedig az Akadémiai Közleményeket, a Budapesti Szemlét, a Századokat, a Figyelőt, a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közleményeket, a Természettudományi Közlönyt stb. A helybeliek 30, a vidékiek 45 napra kölcsönözhettek, a késedelmi díj hetenként és kötetenként 5 krajcár volt. Eleinte talán itt folyt a legaktívabb kultúrélet, ám a századfordulóra éppen olyan zárt klubbá vált, mint a Kaszinó, azzal a különbséggel, hogy tagjai elsősorban a földbirtokosok, katonatisztek, ügyvédek, bírók és közhivatalnokká kényszerült dzsentrik közül verbuválódtak, s az előbbiével ellentétben zömmel keresztények voltak. E zárt, „arisztokratikus" kaszinókat

17 a liberális sajtó nemegyszer támadta. A Keszthelyi Hírlap egyik vezércikkében pl. ezt olvashatjuk: ...A legtöbb kaszinó nem egyéb, mint zártkörű kávéház, melybe a műveltség és tisztesség bizonyos fokán álló és a társadalom bizonyos osztályához tartozó emberek csak azért lépnek be, hogy ott kényelmesebben kártyázhassanak. Mindenkinek megvan a maga szűkebb compániája meg a rendes partnere, a convenciós gibice, sőt mindegyik compániának a maga külön udvari bolondja is .. .

18 E felsorolt egyletek valamelyikébe Kanizsa szinte minden számottevő polgára belépett. Idő múltával azonban a Társaskör jelentősége csökkent, s a módosabb tagok közül a zsidók a Kaszinóba, a keresztények pedig a Polgári Egyletbe kérték felvételüket. Nagykanizsa nyugati városrésze, Kiskanizsa nagyrészt még őstermelő lakossága is lépést akart tartani a fejlődéssel, öntudatos polgárai ezért 1870-ben létrehozták saját egyesületüket, a Kiskanizsai Polgári Olvasókört. Célja a művelődés elősegítése mellett : ... Kiskanizsa törekvő, értelmes polgáraiból erkölcsi erőt és hasznos polgárt nevelni; társalgás, eszmecsere által e város felvirágoztatása iránt érdeklődést kelteni és annak mind szellemi, mind anyagi fejlődésére hatékonyan hatni... Zala megye helytörténetének kiváló gyűjtője és publikálója, a Zala—Somogyi Közlöny, majd a Zalai Közlöny szerkesztője. Halis István közkedvelt helytörténeti író, városi tanácsos. Ekkortájt megjelent fő művei: Színes mozaik Nagykanizsa történetéből, 1893; valamint a Hoffmann Mórral közösen szerkesztett Zalavármegyei évkönyv a Milleniumra. 1896; A Ferencrend kanizsai zárdája. 1899. Közülük is elsősorban a kanizsait, mely még vendégként sem engedélyezte a kívülálló helybeli lakosoknak a klubba való bevezetését. Vidéki vendégek is évenként legfeljebb három napon át látogathatták a háznagy engedélyével. Zala megyei Levéltár. IV. 433. A Nagykanizsai Kaszinó Alapszabálya, 1931. Zalai Közlöny, 1898. október 29.