Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)
BENCZE GÉZA A DUNÁNTÚLI SZÉNHIDROGÉNKUTATÁSOK ELSŐ ÉVTIZEDE (1916—1926) Az energiahordozóként számontartott szénhidrogének közül Zala megyében a kőolaj természetes előfordulásaiban több évszázada ismert, kisebb nagyságrendben termelték és felhasználták a muraközi Szelnica és Peklenica községekben már a XVIII. század közepétől. A vele folytatott kísérletek, vegytani elemzések a XIX. század elejéről ismertek, sőt ezek között tartja számon a technikatörténeti irodalom az első tudományos, vegytani elemzést is. 1 Az itteni olajok — elsősorban a peklenicai — gyűjtése általában közvetlen felhasználásra történt. Ipari — vagy akár csak manufakturális — méretű termelésről a feudalizmus korában nem beszélhetünk, tervszerű kutatásukról is csak a múlt század második feléből. A muraközi olajtermelés nagyságrendje az Osztrák—Magyar Monarchia más olajtermelő helyeihez — elsősorban Galíciához — képest jelentéktelen volt. Az ország területén a múlt század közepétől szaporodó számú feldolgozóüzemek lényegében import kőolajat dolgoztak fel, mivel az 1850-es évek végétől megindult hazai olajkutatások sem eredményeztek még a század végére sem jelentősebb mennyiségű kőolajat. Még a jelentősebb tőkével rendelkező társaságok is felhagytak a kutatással, igaz ezeket inkább jellemezte a szakszerűtlenség, mint az alapvető földtani, vagy akár fúrási ismeretek megléte. A sikertelenségben jelentős szerepe volt az állami finanszírozás hiányának, mivel az állami ipartámogatás szerényebb eszközeiből ezen ágazatnak nem jutott, E hiba felismerése után 1893-tól állami támogatással folytak már a kutatások, elsősorban a reményteljesebbnek mutatkozó Kárpátok-menti, a muraközi, valamint a horvátországi területeken. A támogatás fejében a kutató cégeknek előírták a geológiai viszonyok pontosabb tanulmányozását, a fúrások nagyobb mélységekre történő kivitelezését.- A már tőkeerősebb és nagyobb szakértelemmel végzett kutatások sem hozták meg a várt sikert, ami elsősor1 NENDTVICH K.: A muraközi és hagymádfalvi aszfaltok vegytani vizsgálata és szétbontása. M. Kir. Természettudományi Társulat Évkönyvei Ï. 1841—1845. 2 BÖCKH J.: Adatok az Iza völgye felső szakasza geológiai viszonyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petróleumtartalmú lerakódásokra. M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve XI. k. 1. f. (1893) 3—4. old.
