Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
riak védelme alatt állt, amiért persze fizetnie kellett. Az előbbi főleg Kanizsa-várnál robotoltatta: rétjeit kaszáltatta, szénát hordatott vele a várba.A végváriaknak nyújtott szolgálatok alkalomszerűek voltak. 1652-ben pl. Batthyány Adám főkapitány parancsára 15 háznak 300 szálfát kellett a lenti várépítkezéshez szállítania. 117 Még a hódoltság végén is lakta néhány olyan család, kik keresztény földesuruknak együttesen 10 Ft-tal és fuvarokkal, török földesuruknak, Abdi Ispajának pedig 10 Ft-tal, robottal és fuvarozással szolgáltak. Tizedet és kilencedet ekkortájt itt nem adtak. 118 1690-ben a Kanizsa felszabadítására gyülekező hadak ismét felégették Szerdahelyi. Lakosai ezúttal is a Murán túlra menekültek. Valószínűleg e két megfutamodás emlékét őrzi az ismert monda, mely a kutyafejű tatárokról szól, de nyilvánvaló, hogy a török háborúk emlékét őrzi. 119 Hogy az elmenekült lakosok többnyire Muraközben, ill. Horvátországban találtak menedéket, azt írott források is bizonyítják. A Kanizsa ostroma idején Kotoriba menekült szerdahelyiek pl. hazatértük után Lipót király és császár oltalmát kérték, mivel amazok erőszakkal birtokba akarták venni falujuk, sőt Molnári határának egy részét is. A panasz ügyében 1697-ben Lipót vizsgálatot rendelt el a vasvári káptalannál. A terjedelmes ügyiratból kiderül, hogy a háborús veszély megszűntével már a XVII. sz. végén megkezdték a kotoriak a földfoglalást a Mura északi részén. 120 A XVIII. sz.-ban Szerdahely birtoklási viszonyai zavarosak: 1697-ben Patacsics Boldizsár és Szegedy Pál, 1720-ban Mercy generális 121 , 1728-ban Festetich Kristóf 122 , 1738-tól pedig több évtizeden át Zajgár György a földesúr. A század második felében gróf Fekete György personalis — aki ekkor már a becsehelyi uradalomnak is ura — szerezte meg a falut a Festetichektől Molnárival és Gyurgyánc-pusztával együtt zálogjogon 15 000 Ft-ért. A Feketék férfiágának kihalta után a Festetichek vissza akarták váltani a birtokot, ám eredménytelenül. 123 1802-ben a Csuzy-család tulajdonába került, majd 1830 körül birtokosok lettek a Halasiak is. 124 A török időkben csaknem teljesen elpusztult aliódiumot és az elberkesedett szántókat, réteket a földesurak rendbe hozatták, és az urasági malmot is helyreállították. 1696-ban a falu visszatért vagy újonnan letelepült lakosai 35 hold földet műveltek. A következő évben már 280 hold jó, szántónak is alkalmas földet vettek számba. Az adózó porták száma ekkor 6 volt, 14 népes és 3 puszta jobbágyházban 14 féltelkes jobbággyal és 11 zsellérrel. Megemlíti az összeíró, hogy lakik még a faluban 5 negyed és 2 fél telken 7 család, akiket mlinariensesnek neveznek. Ez feltételezhetően Molnáriból valókat jelentett. 125 J16 OL U. et C. 29/40. 1697. 117 OL Batth. P. 1315. Rsz. 4. 309—311. 1652. 118 OL U. et C. 29/40. 1697. 119 DEGRÉ A. 1964. 98—99. m OL U. et C. 29/1. 1690.; VML Metales. A 1697. 121 OL U. et C. 29/40. 1697.; ZML Conscr. Univ. 21. 1720. 122 ZML Conscr. Univ. 22/b. 98/100. 1728. 123 OL Fest, P. 236. II. No 29. Rsz. 239. 1815. m Can. vis. Bőle. Letenyei ker. V. 1830. 125 OL U. et C. 29/40. 1697.
