Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
Mivel a földesúr itt építette ki gazdasága székhelyét, s szüksége volt munkáskezekre, a falu gyors fejlődésnek indult. Főleg búzát, rozsot és zabot termeltek. Jól jövedelmezett a halászat is mind a Murán, mind a kiterjedt mocsárban, ahol a szokásos pákászélet folyt. A robot még kevés; a tizedet részben a kanizsai várhoz vitték, részben a zágrábi káptalannak adták. 126 A Rákóczi-szabadságharcot követő megtorlás és a megújuló pestisjárványok vidékünkön is nagy pusztítást végezhettek, mert az 1711. évi összeírás alkalmával a falut ismét mindössze 10 gazda lakta. Viszonylag sok háziállatot — 28 igás jószágot, 22 sertést, ill. juhot — tartottak. 75 p. mérőnyi vetés, szem vagy csépeletlen gabona, valamint 19,5 p. mérő fenti állapotú árpa, zab, hajdina ill. köles került Összeírásra. (A conscriptor a vetés szón valószínűleg vetőmagot értett.) Termeltek már szőlőt is: 55 és V2 P- akó bor termett. A lakosok egy része kegyetlenül el volt adósodva: egyénileg 145, a faluközösség pedig 15 Ft-tal. Ám élhetett már köztük módos paraszt is, egyikük ugyanis 15 Ft-ot adott kölcsön kamatra. 12 ' Még 1715-ben is csak 8 jobbágy, 2 zsellér és 1 libertinus (jobbágyi szolgáltatások alól felmentett nem nemes személy) lakta a községet. A szántó ekkor 36 köbölnyi — ami gazdánként 3—5 holdnak felelt meg —, a rét 15 kaszás, az irtásszántó 7 köblös volt. A föld általában a vetőmag háromszorosát adta vissza termésként, s a földeket két egyenlő nyomásban, 4 igavonóval és háromszori szántással művelték. 128 A falu 1728. évi gazdasági állapotáról a 18. táblázatban közölt kimutatás vall. A jobbágyok V4 vagy féltelkesek, a zsellérek azonban szinte teljesen nincstelenek. Főleg gabonát, 12 holdon pedig kukoricát termeltek. A fölös gabonát — a búzát 80, a rozsot 56 dénárért — általában stájer kereskedőknek adták el. Az ugaron legeltettek. Kendert és lent csak saját szükségletükre vetettek. Telki földjük összesen 189 hold volt, de műveltek 19,5 h. irtásszántót is. Legelőjük, tűzifájuk közepesen volt, épületfájuk azonban kevés. A tölgyesekben sertéseket hizlaltak, ez 15 Ft-ot jövedelmezett a lakosságnak. A mihályi patakon dolgozó két egykerékre járó malmot, melyek 20 Ft-ot jövedelmeztek, kotoriak bérelték. 129 A jobbágyok terheiről sok szó esik a levéltári forrásokban. Míg a letelepedés utáni első években különböző kedvezményeket élveztek (a robot csekély volt, kilencedet nem adtak), később jelentősen növekedtek terheik. Az 1730-as évek derekán valószínűleg zálogjogon került Totszerdahely és a szomszédos Molnári a horvát származású, fukar Zajgár György birtokába, aki 1738-ban —az árutermelés növelése érdekében — olyan súlyos urbáriumot akart jobbágyaira kényszeríteni, hogy hallatára a nép fellázadt. A Tótszerdahelyen tartott úriszék jegyzőkönyve szerint főbb pontjai a következők voltak: 1. A jobbágyok teleknagyságra való tekintet nélkül évi 2 Ft-ot fizetnek, és havonta egy csirkét, évente 2 ludat adnak. m OL U. et C. 29/40. 1697. 127 ZML Conscr. Univ. 11/c. 1711. 128 ZML Conscr. Univ. 1715. 129 ZML Conscr. Univ. 22/a. 15—17. és 22/b. 98—100. 1728.