Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

A hatalmas Bánffyak gyakran zsarnokoskodtak a kisebb nemesek felett. 1540-ben pl. özvegy Hásságyi Dénesné jobbágyaitól 24 ökröt, 32 sertést, készpénzt és ingóságokat raboltattak el.

107 De gyakorta huzakodtak egymással a kisebb birtokosok is. 1545-ben Szentbalázsi Zele Jakab és Péter a Hásságyi család három halastavát kihalásztatták, erdeiket kivágatták, amivel több mint 1000 Ft kárt okoztak. Elhurcoltak ráadásul egy Rethe nevű halászt sőt Jakab István udvarbírót is.

108 Zele Jakab nagy mennyiségű halat halásztatott ki rokona, özv. Zele Péterné szerdahelyi birtokához tartozó „ad stagnum Murazakadegya" nevű folyószakaszon is.

109 Ügy tűnik tehát, hogy a falu leghatalmasabb földesura e század derekán a Zele család volt, melynek népes allódiumát és malmát is megemlítik az oklevelek. 1542 után a vidéket rendszeresen dúlta a török. Ekkor esett fogságba Szentmiklósi Damonyai Péter, aki — hogy váltságdíját kifizethesse — kénytelen volt 1—1 itteni és molnári jobbágytelkét elzálogosítani.

110 A rabságba ejtett nemesekért és jobbágyokért a hozzátartozóktól, ill. a földesuraktól kikényszerített váltságdíj mindig jó jövedelmet biztosított a győztesnek. Az 1566. évi török támadásnak Szerdahely is áldozatul esett. 1569-ben pl. Háshágyi Imre elkobzott birtokain mindössze 4 jobbágy lakott 4 puszta negyedtelken. (A falut ekkor még nagyrészt magyar jobbágyok lakták, akik a török közeledtének hírére menekülhettek el.) Cenzusuk fejenként évi 10 krajcár volt, s természetben adtak húsvétkor 6—6 kenyeret, 10 tojást és 1 köböl rozsot. A robot az igával rendelkezőknél egy hold felszántása és bevetése, az iga nélkülieknél gabonaaratás és szénakaszálás volt. A saját hálóval halászó jobbágyoknak a kifogott hal felét kellett a földesúrnak adniok."

1 A portyázó török többször is elpusztította Szerdahelyt,

112 már csak azért is, mert a szomszéd Molnáriban állt a Zrínyiek egyik végháza. Emiatt néha évekig lakatlan volt. 1598-ban azonban ismét állt 14 ház — közte a bíróé —>, a Murán pedig 5 malom.

113 Kanizsa elestekor a lakosság egy része jószágaival Kotoriba menekült. Más részük behódolhatott, mert az 1600-as években falunk többnyire ismét lakott.

114 A török nyilván védelmet ígért a fizetetlen, éhező végvári vitézek és a rabló német zsoldosok portyázásai ellen, s igyekezett az elmenekült jobbágyokat is visszaédesgetni. Érdekes és jellemző példa erre a Kanizsán székelő Bakyr basa 1630-ban kelt levele.

115 Mivel a kanizsai vár a hódoltság legnyugatibb pontján feküdt, Szerdahely és környéke — a pillanatnyi erőviszonyok szerint — hol a török, hol a végvá107 Zalavári hh. lt. 1/710. 1545. "^Za'avári hh. lt. 1/156. 1545. 109 Zalavári hh. lt. 1/706. 1550.; 1/1128. 1551. 110 Zalavári hh. lt. 1/1043. 1548. 1,1 OL U. et C. 40/27. 1569. 112 OL Die. Zala III. 705. 1570.; OL Die. Zala I. 306. 1573.; OL Die. Zala IV. 178. 1578. 113 OL Die. Zala IV. 494. 1598. 114 OL U. et C. Irreg. 4/21. Memoriale. 1650. 115 Az értékes irat néhai DÉNES Gyula nagykanizsai műgyűjtő tulajdonában volt. Fotója a múzeum gyűjteményében.