Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
Ludi magisterial (tanító) 1720 óta tudunk Tótszentmártonban. A leggyakrabban Dominkó Tamás nevével találkozunk, aki 1747-től 1769-ig működött itt. A tanítói házban lakott, s bár gramatikát végzett és trivialiát oktathatott volna, nem volt kit tanítania. 91 így főként a harangozás volt a kötelessége. 1777-ben végre 5 gyermeket oktathatott a tanító az olvasás, az írás és a hittan elemeire. Évi jövedelme ekkor 36 Ft 55 és '/2 dénárt tett ki. Kapott ezenkívül 6 Ft 30 krajcár lélekpénzt, 25 köböl gabonát (köbölje 75 dénárt ért), valamint szükséglete szerint tűzifát. A földesúr szoba-konyha-kamrás házában lakott, melyhez mindössze egy kert tartozott. 1778-ban a tanító magyarul és horvátul egyaránt tanított, ám iskola híján a saját szobájában. Ő is kapott terményt a telkek arányában, de csak rozsot, ezenkívül negyedévenként és fejenként 15 krajcárt, télen pedig 1 kocsi tűzifát. Az oktatás körülményeiben még 1830-ban sem tapasztalunk különösebb javulást. A tanító ekkor is magyarul és horvátul tanított, hogy milyen eredménnyel, nem tudjuk. Javadalmazása ugyanaz, mint 1773-ban, de mivel feltehetően többen jártak már hozzá, jövedelme is nagyobb lehetett. A Bach-korszak bukása, majd a kiegyezés után hazánkban is megkezdődött az erőteljes kapitalizálódás. Horvát falvainkban azonban csak lassan mutatkozott meg hatása, mert a birtokos parasztok száma a környéket fojtogató nagyés középbirtokok miatt nem igen gyarapodhatott, parcellázás hiányában pedig a századfordulóig alig akadt földvásárlási ]ehetőség. A falu 1864-es térképe szerint a 33 dűlőből (csaknem valamennyi neve horvát) a nyolc legnagyobb uradalmi kézen volt, a belsőség térképén pedig jól látni, hogy a telkek gyakran megfeleződtek már: átlag 2 család élt egy portán. 92 A Mura ármentesítése után a parasztok minden lehetséges földet fölszántottak. A szántóterület ezzel nőtt, de mivel a népesség is szaporodott (1848-ban: 720, 1890-ben: 970 fő) az elaprózódott néhány holdas birtokok jövedelme, ill. a cselédek konvenciója csak nehezen tudta a létfenntartást biztosítani. Az 1880— 1910-es években ezért többen kivándoroltak Észak-Amerikába, ahol általában fűrésztelepeken vagy gyárakban dolgoztak. (Az ügyesebbek néhány év alatt kis vagyonkát gyűjtöttek, amiből itthon házat építettek, földet vettek.) 93 Hogy több módos ember is volt ebben a faluban, annak fő oka az, hogy 1848-ban 16 gazda fél teleknél nagyobb földön szabadult föl. Ezek számára nyitva állt a társadalmi-gazdasági emelkedés útja. Sokan éltek elég jól állattartásból. 9 '' A Budapesti Lóvasúti Társaság pl. a személyszállításhoz szükséges lovakat általában itt vásárolta; 95 400—1000 koronát is fizettek egy-egy ereje teljében levő lóért. Szívesen foglalkozott a lakosság 91 A ZÉL Prot. Broj. már említett köteteiben is csaknem mindenütt van szó a ludi magisterről.; OL Htt Acta fund. Lad. E. Fase. 12. I. 217 v. 1771. :,:í HJF „100 éves" térképei, lásd 8. és 9. rajz. ;,;! BODOR A. Tótszentmárton 1921 és 1926. iKl Az 1895. évi állatszámlálás szerint a helységben 179 lovat, 351 szarvasmarhát, 423 sertést és 1483 baromfit írtak össze. Az 1911. évi állomány ennél is magasabb volt. Mezőgazdasági Stat. Adatgyűjtemény 1870—1970. Állattenyésztés III. : >>IMRE Gy. 1962. 97.
