Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

rendezést — a legnagyobb gonddal készítették el, többször is kipróbálva a kerekek fogainak illeszkedését. Csak az 1880-as évektől kezdtek beépíteni az elkopott alkatrészek helyére öntöttvas tengelyt és fogaskereket, melyek működését golyóscsapágyból kivett acélgolyóval próbálták elősegíteni. A súrlódás csökkentése érdekében a fakerekeket szappannal, a vasalkatrészeket pedig gépolajjal kenték rendszeresen. Ha a hajó és a malomszerkezet kisebb hibáit is azonnal gondosan kijavították, a malom 3—4 nemzedéket is kiszolgált. Az elkopott alkatrészeket az ügyes molnár télen maga is pótolni tudta, csak kevesen faragtatták őket fizetett mesterrel. Ezért a molnár házában mindig bőven állt rendelkezésre száraz fenyő-, tölgy- és szilfa, hogy szükség esetén kéznél legyen. A faanyagot többnyire terményért cserélték, vagy az erdőn vették még lábon és gabonáért termeltették ki. Az őrlés két, a padláson elhelyezett, középütt lyukas, kb. 1 méter átmérőjű és 15—20 cm vastag, recézett felületével egymásnak fordított malomkővel vöröstótkő történt. A masszívan rögzített alsókő spodnji kamen egy kőfészekben állt, s a forgókövet azaz félkövet, zgornji kamen ötletes mechanizmussal forgatták felette. A gondos molnár naponta újrarecézte az érintkező felületeket — kb. 15—20 q után kellett újra kalapálni őket —-, hogy minél gyorsabban, minél szebb lisztet kapjon. A felkő naponkénti leemelése és megvágása klepanje, klepati nagy erőt és ügyességet igényelt, ezért a molnár nem igen bízta másra. A középtől, a kivésett emésztőtől haladt sugárirányban a nyolc 3—4 cm széles remiz, zleb, melyeket szélük felé fokozatosan szélesebbre véstek. A két kő közötti távolságot ékek szabályozták. Legkedvezőbb a rozsszemnyi távolság volt, ekkor lett legszebb az őrlemény. A megőrölt gabona a remizek vájatain keresztül a lisztcsatornába., majd a malomszobában elhelyezett lisztesládába melna lajca csorgott, ahonnét időről időre zsákokba vrece töltötték. Ha már csak 10 kg őrlemény volt a garatban, egy deszka működésbe hozta a jelzőkolompot. Ha a malom üresen járt, a szerkezet megszaladt. A felkő fölött állt a fordított csonkagúla alakú, vastag deszkából összecsapolt, 180—200 kg szemet befogadó garat, grot, melynek első részét, a garatfiókot — ez kis négyszögletes doboz volt a garat alatt — madzag rögzítette az őrlemény mennyiségét és minőségét szabályozó kiskerékhez. A gabonát a garatfiókra erősített faszeg, a poroszkaszeg, cavel adagolta egy, a forgókőbe ékelt vaskarika segítségével. A parasztok szegényebbje fejen, ruhazacskóban, azaz culában vitte a malomba a gabonát és kukoricát, s megvárta, míg a molnár megőrölte, ill. megdarálta. A módosabbak kocsival és zsákokban vitték az őrölni valót. Kenyérnek rozzsal kevert kukoricát őrlettek, mert az sütéskor jobban összeállt. Az őrlés díját, a 10%-nyi vámot vam kis nyeles sajtárral skav (másfél kg gabona fért bele) vette ki a molnár még a munka megkezdése előtt a színültig töltött sajtárból, melybe kb. 15 kg szemestermény fért. A malom elindítása és megállítása egyaránt nagy szakértelmet igényelt. Az utóbbi első mozzanatát a rekesztőpalló leengedése képezte, melyet a kiskerék mechanikus úton történő leállítása követett.