Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
A hajdani vízimolnárságra vonatkozó adatok főleg visszaemlékezésekre épülnek. 5 ' 39 Annyit biztosan megállapíthatunk, hogy e malmok méretüket és szerkezetüket tekintve csaknem teljesen egyformák voltak. Oka főképp az, hogy szinte kizárólag muraközi mesterek, valamint általuk alkalmazott fafaragók építették őket. A hajók és a malom elkészítése kb. 3 hónapig, a csaknem kizárólag fából készített alkatrészek azaz a szerkezet kifaragása, paszszítása és összeszerelése pedig kb. 2 hónapig tartott. Részletes ismertetésükbe — a hely hiánya miatt — nem bocsátkozhatok. A murai vízimalom két hajótesten egy kb. 2 m széles kis-roala kompa és egy 4 m széles Jiagyhajón velika kompa yi ° állt. Mindkettő három collos fenyőfából készült, csupán a víz folyására néző orr-részt faragták vasalással erősített tölgyfából. A hajótestet alkotó pallókat 3—4 gántárfa, gantara rögzítette egymáshoz. A házagokat mohával tömték be, majd a pallók érintkezési felületét 1 cm vastag, 3 cm széles prémfákkal borították, melyeket széles és erős U-szegekkel rögzítettek a pallókhoz, hogy a vízszivárgást megakadályozzák. A két hajót három 12 m hosszú, vastag gerenda rögzítette egymáshoz. Közülük legfontosabb szerepe a középső vánkosfának precna greda volt. A nagyhajót hosszában három 5 m hosszú, vaskos gerenda, sátorfa, koca ívelte át, melyeket a már említett vánkosfához és a többi keresztgerendához csapoltak. A középső sátorfát azaz a mcdvetalpat különös gonddal választották ki, s gyakran alá is dúcolták, hogy jól bírja a terhelést és nehogy meghajoljon. Ez a vázszerkezet tartotta ugyanis a 4x5 m alapterületű malomházat, vagy malomsátrat koca, melyet a medvetalp felett 2 részre osztottak: a malomszobára és a kerékre. A kerekek a víz felöli oldalon voltak. A 2 V2 m magas malomszoba ugyancsak pallókból készült, ám csak részben padlásolták le, mivel az őrlőszerkezetet ennek a padlásán heyezték el. A malomszobát régen deszkazsindely fedte, amit 1880 után fokozatosan kiszorított a bádogtető. A mindig part felé álló malomszoba ajtajához erős palló brvna azaz híd vezetett. Ezen át hozták-vitték a gabonát ill. az őrleményt. Volt a szobának még egy ajtaja, de azt csak a molnár használta, mert az a kerékhez, a malomszerkezethez vezetett. A malmot a 2 főgerendához, a medvetalphoz és a vánkosfához rögzített 40—50 cm átmérőjű, tölgyfából faragott és a nagytengelyre szerelt — annak vasalt ágyában forgó — vízeskerék vodeni kotac, vodena kolo, a nagykerék veliko kotac, valamint a kistengelyre szerelt, ugyancsak tölgyfából készített csévéskerék malo kotac és kiskerék működtette ötletes fogaskerékáttétellel. A víz a malomsátorban forgó, szilfából faragott 76 fogú nagykerékkel hozta forgásba a nagytengelyt a rászerelt, akác- vagy tölgyfából faragott, terjedelmes, három összepántolt koszorúból álló vizeskerékkel együtt. Az előbbi 2,5, az utóbbi 4 m átmérőjű volt. A mesterek a vízimalom e fentebb ismertetett szívét — a súrlódásmentes működést biztosító, ill. a vízienergiát továbbító beA csáktornyai múzeum azonban számos, a vizimolnársággal kapcsolatos fotót és tárgyat — sőt még malom makettet is őriz. A lejegyzett szakkifejezések zömmel magyar nevűek. Horvát anyanyelvű adatközlőket ugyanis már nem sikerült találnom.
