Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

már főleg kaptáros méhészkedést folytattak, ezúttal a néprajzilag fontosabb. hagyományos kasos méhészkedésről kell szólnom. A kasokat, kas, kos, szinte kizárólag rozsszalmából, hasított fűzvesszővel korcolták össze. Murakeresztúrról és Fityeházról azonban ismerünk olyan iszalagból kötött csúcsos kasokat is, melyeket kívül pelyvás, vagy trágyás sárral tapasztottak be. Különös figyelmet érdemelnek azok az átmeneti formák, melyek már a fejlettebb termelési eljárásokra való átállást bizonyítják. Egy Murakeresztúron használt, rozsszalmából körkörösen fonott és hasított vesszővel összekorcolt, szokványos méretű, kúpos formájú kas felső részén pl. négyszögletes. Hannemann-ráccsal borított nagy nyílást hagytak, mely alatt kis kerek lyukat vágtak, amit kukoricacsutkával dugtak be. (Lelt. sz.: 64.29.1.1—-2). Tulajdonosa 1934-ben készítette. Átlag 20 családdal méhészkedett, melyeket Hunor rendszerű rakodókaptárban tartott. Olyan években, amikor jó gyűjtés volt, s kevésnek bizonyult a méztér. a kas fölé középen kivágott deszkalapot tett. s arra még egy kast helyezett, hogy a méhek azt is telehordhassák. Rossz években, amikor etetni kellett őket. a kihúzott csutkadugó helyére sziruppal töltött félliteres üveget helyezett, melynek száját oly módon dugaszolta be, hogy csak lassan csöpögjön a szirup a kasba. A kasokat, kaptárakat általában egyszerű féltető alatti méhesekben helyezték el a kertben, vagy a szőlőben. Ezek zömmel favázas szerkezetűek és karóközre építettek voltak tapasztott, vagy deszkázott fallal. A méhház délnek, délkeletnek néző nyitott elejét többnyire néhány deszkával keresztben beszegezték, hogy a kasokhoz, ill. kaptárakhoz illetéktelen ne férhessen hozzá. Mellettük gyakran állt már néhány szabadon elhelyezett Hunor- vagy Boczonádi-féle kaptár is. Körös-körül fákkal, bokrokkal árnyékolták be őket, s mindig tartottak előttük egy itatóban — hacsak nem volt a közelben folyó vagy patak — friss vizet is. A népi méhészkedés itteni szokásanyaga és babonakincse igen gazdag volt. Sajnos, ennek tudói már szinte mind meghaltak. Szerencsére a hatvanas években sikerült még sok érdekes termelési eljárást, szokást, hiedelmet és nem utolsósorban számos, a népi méhészkedéssel kapcsolatos tárgyat gyűjtenünk.

526 A halászat ribarenje halasija. A halászat évszázadok óta engedélyhez kötött foglalkozás volt. Ám parasztságunk éppúgy nem tartotta még bocsánatos bűnnek sem a tiltott vizeken tilalmas eszközökkel űzött halászatot, miként nyugodt lélekkel vágta ki — ha tehette — a földesúri erdő fáját, fosztotta ki mézért a hatalmas ősfák odúját, vagy ejtette el hurokkal, csapdával, lőfegyverrel a hercegi birtok nyulait, fácánjait, sőt még a nemesvadat is. A tiltott vadászatról, rabsickodásról itt azért nem szólok, mert századunkban már csak Molnáriban. Fityeházán, Bajcsán és Murakeresztúron volt számottevő hagyománya, nagyobb fontosságot tehát nem tulajdoníthatunk neki. 520 KERECSÉNYI E. 1969