Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
szövésű vászonzacskóbari cula, culo tárolták. Rendszeresen fogyasztották reggelire kis cukorral, néha pálinkával. A kamillát pepeter, pipitér (Matricaria chamomilla L.) udvarokon, vagy utak mentén gyűjtögették. (A szerdahelyi régi iskola udvarán is rengeteg terem.) Szárítva — a hársfavirághoz hasonló módon — tárolták. A cula, ahol már nem volt füstöskonyha, egy gerendára kötve függött a padláson. Teáját gyógyszerként fogyasztották (pl. a gyomorbajosok), de használták köhögéskor és gyulladások ellen is. (Pl. szem- és fogfájás esetén.) Akinek sebes volt a lába, szintén ezzel gőzölte, borogatta. Kakukkfű pisana, travica, materina dusica (Thymus pannonicus Ali.). Kedvelték teaként, s a hársfa- és kamillavirághoz hasonlóan kezelték. Az akácfavirágot gacijin evet, gacije. cereuz (Robinia pseudacacia) a gyerekek rágcsáltak nagy élvezettel: kiszívták belőle a mézet. A bodza bezeg, hebet (Sambucus nigra L.) virágát és termését egyaránt szedték. Az előbbiből teát főztek, az utóbbiból tintát, festéket és lekvárt. A gyerekek nyersen is fogyasztották. Bajcsán és Molnáriban pálinkát készítettek belőle. Felhasználták a bodzafa egyenes ágait is. Belét kitolva — mint a tölcsér csövét — nyírfák csapolásakor, ha pedig szélesebb volt a nyílása, vízipuskaként használták beöntésre az állatgyógyászatban, a gyermekek pedig kócpuskának játszani. b.) Termések: Erdei eper jagode (Fragaria resca). Ez volt a legáltalánosabb, főleg a gyurgyánci erdőben volt rengeteg. Többnyire gyerekek szedték, de nem restelltek hazavinni az asszonyok sőt a férfiak sem csemegének a kisgyerekeknek vagy Kanizsára a piacra. A vadrózsa termését csipke, sipek (Rosa canina), ősszel szedték. Aki sokat tudott gyűjteni, Kanizsán játszva eladhatta, mert szívesen megvették lekvárnak. Ők maguk szőrös-bökős belseje miatt nem nagyon fogyasztották. Földiszeder, tüskésszeder kopina (Rubus idaeus). Többnyire erdőben, erdőszélen szedték az állatokat őrző gyerekek, és mindjárt meg is ették. Akiknek nem volt gyümölcsfájuk, a kukoricaprószába tették lekvár helyett. Sokan főztek belőle lekvárt is, mások Kanizsán értékesítették. Kökény, trnina (Prunus spinosa L.). Erdőszélen, legelőkön, utak mentén terem. Akkor szedték, amikor megcsípte már a dér. Fogyasztották az állatokat őrző gyerekek, de felhasználták a háziasszonyok is, magában, tepsiben sütve, vagy kukoricaprószában. A vadon termő köményt kumin (Carum carvi L.) valamikor mindenki szedte. Megszárítva felakasztották a kamrában, s amikor már jól megérett, abroszon kézzel kimorzsolták a magját, majd megtisztították, s levesbe, vagy teaként (bélbántalmak, hasfájás ellen) fogyasztották. Vadalma devjaca, divja, jabuka (Malus silvestrius Mill), vadkörte devijo, divja hruska (Pyrus piraster L.), madárcseresznye divja ceresnja, cicerica (Prunus avium L.). Erdőben, legelőn szedték őket is. Az előbbiekből — megtörve majd erjesztve — ecetet készítettek.
