Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
ajándékot adtak: sonkát, tojást, túrót, tejfelt vagy más élelmiszert, amit mise után az oltárra tettek. Hittek ugyanis abban, hogy áldozatukat Isten a következő évben bőséges terméssel jutalmazza meg. A katolikus ember életében különleges étkezési alkalomnak számított a nagyböjt veliki post is, hisz ekkor csak egyszer volt szabad naponta jóllakni. Horvátjaink nem szívesen emlékeznek vissza arra az időszakra, amikor a nagyböjt nem 40 napig, de gyakran hónapokon át tartott számukra. A böjti étrend így — mint a megtartóztatás jellemzője, ismérve —- csak később jött számításba. Nagyböjtben reggel legtöbbször tejet és mákostésztát vagy héjában főtt krumplit és tejjel habart levest ettek, vacsorára pedig olajoskáposztát kukoricáskenyérrel vagy sütőben sült krumplit, Gyakori böjti eledel volt még a fekete retek povrtnica. Az 1960-as évektől e tekintetben is nagyot változott a világ. A gyerekek és a kereső foglalkozásúak ugyanis hozzászoktak az üzemi konyhán ahhoz, hogy azt eszik, amit eléjük raknak. így lassan leszoktak a böjti étkezésről, sőt a pénteki hústól való tartózkodásról is. Napjainkban már csak a legidősebb generáció tartja a böjtöt, ám ők sem olyan szigorúan, mint korábban. Az üzemi, ill. napközis étkeztetésnek köszönhető jórészt az étkezési szokásokban lezajlott nagymérvű, szinte forradalmi változás is. Igaz. hogy ez egyelőre még főleg a fiataloknál és többnyire az ünnepi étkezések alkalmával nyilvánul meg, még sem hagyhatjuk szó nélkül. Látványosan dokumentálják ezt az 1970-ben. Molnáriban készült felvételeim, melyek egy közepes anyagi helyzetű család lakodalmi előkészületeit mutatják. A dúsan cifrázott torták és sütemények tömkelege akárhány cukrászdának is becsületére válna. 1970 óta a lakodalmi étrendben főleg minőségi változás történt: a sokféle húsétel és rengeteg sütemény mellett nagy mennyiségben isszák a drága röviditalokat és a babkávét is, mely mindennapi étkezésüknek éppúgy részévé vált, mint a városi emberekének. GAZDÁLKODÁS E fogalom alatt nem csupán a hagyományos — többé-kevésbé önellátó — paraszti gazdálkodást értem, hanem a paraszti—félparaszti, vagy éppen agrárproletár életvitelnek azt az együttesét is, mely az adott gazdasági—társadalmi keretek között a család létfenntartását — szerencsésebb esetben a vagyon gyarapodását — volt hivatott biztosítani. Bevezetésképpen ezért először az 1910—1945 közötti paraszti üzemeket teszem rövid vizsgálat tárgyává. 5 ' 22 Ezt az időszakot ui. az emlékezés még hitelt érdemlően megvilágítja. Utána az önellátást biztosító, ill. a jövedelmet gyarapító jelentősebb ágazatokkal: a gyűjtögetéssel, a méhészkedéssel, a halászattal, az állattartással ós a föld522 Az 1926 körüli Nagyatádi-féle földosztás érdemlegesen nem segített az agrárproletárokon.