Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
f műveléssel, végül pedig külön fejezetben az iparosokkal és a félparaszti elemekkel foglalkozom. 52-' 5 A paraszti üzemek ismertetését a legmódosabbakéval, a 15—20 holdas gazdákéval kezdem. Közéjük tartozott az az 1893-ban született, de 1945-ben már 18 holdas tótszerdahelyi gazda, aki birtoka nagyságát és vagyonát tekintve a második volt a helységben. E családot szokták példaként állítani a fiatalok elé, mivel a nagyszülők 9 holdját házasság, örökség és szorgalmuk folytán 50 év alatt megduplázták. Adatközlőnk 1914-ben nősült. 18 holdas nagygazdalányt vett feleségül, aki 2 tagban 2 kat. h. szántót hozott a házhoz. Kb. 1940-ig az apa maradt a gazda, az anya a gazdaasszony. Csak ahogy öregedtek a szülők, úgy hagyatkoztak mindjobban a fiatalokra, akiknek négy gyermeke született. A 18 hold 1945-ben 6 dűlőben feküdt, és 14 tagból állt. 13 hold volt belőle szántó, 3 kaszáló. Csaknem 1 hold a belsőséghez tartozott, s a becsehelyi hegyen is volt 2 tagban 1200 n. öl szőlő és kaszáló. A földet maguk művelték, s maguk gondozták a 3—4 lovat, 3 tehenet és 3—4 disznót is azok szaporulatával együtt. Napszámost csak a nagy nyári munkák idején, főleg aratáshoz fogadtak. Az éppen szokásos részt fizették nekik: a nyolcadik, kilencedik, vagy tizedik keresztet. A kaszálást lovas fuvar fejében többnyire kisparasztokkal vagy agrárproletárokkal végeztették. A napszámosok — a nagy gazdasági válság idején 1, később 2—2,50 pengő volt a napszám — mindig együtt dolgoztak a gazdával és fiával, pl. napkeltétől délig kaszáltak, ebéd után pedig forgatták vagy összegyűjtötték a száradó, ill. már száraz szénát. Ök diktálták az iramot, s ha valaki nem tudta tartani, legközelebb nem hívták. Hajnali 5-kor már a mezőn voltak, s 9 óra körül ott is reggeliztek. Közben kaptak a lovak 6—7 kg abrakot, zabot és kukoricát vegyesen. A reggeli fél óráig tartott — amíg a lovak is ettek —, utána a déli harangszóig egyfolytában dolgoztak. Az ebédidő 1 óra volt. Ha saját földjüket megművelték már, szántottak, boronáltak, fuvaroztak az iga nélküli parasztoknak. Egy napi lovasfuvarért 10—15 gyalognapszámot kellett visszadolgozni, amikor a gazda kívánta. így a birtok mindig optimális időben lett megművelve, tehát többet is termett, mint a gazdaságilag kiszolgáltatott kisparasztoké. Trágyázni 3 évenkét szoktak. A frissen trágyázott földbe először kukorica, a következő évben búza. vagy rozs, a harmadikban árpa vagy zab került. Ezután újra trágyáztak a kukorica alá. Búzát általában 3—4, rozsot 2, árpát és zabot 1—1 holdon termeltek. A többi földbe kukorica került köztes káposztával, babbal vagy tökkel. Krumplit csak a kertben ültettek 3—400 n. ölön, burgondirépát pedig ennél is kevesebbet. A föld a szerdahelyi berekben volt a legértékesebb, drágább mint a szántó. Lucernát, lóhert termeltek rajta. De az árpa utáni tarlóba is vetettek 1—1 hold bíbort, bükkönyt, hajdinát, vagy kölest, sőt néha kerékrépát is. Másod523 Nem foglalkozom egyáltalán az uradalmi cselédekkel, mivel az 1896—1900 közötti migrációs vizsgálat, valamint néprajzi gyűjtéseim azt bizonyítják, hogy azok zömmel idegen származásúak voltak.
