Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

ülőrész és a támla alapszíne egyaránt kék, gazdagon díszítve fekete, fehér, sárga, piros virágos-leveles-ágas mintával. (H: 94,5, Sz: 38,6, M: 83,8 cm.) Horvát falvainkban még számos, a felsoroltakhoz hasonló, változatos formai megoldású és díszítésű, cifra kispad található: karfával vagy anélkül. Csaknem valamennyi stafirungba kapott darab, s többségüket a kotori, szerdahelyi vagy a szentmártoni vásárban vették 1900 és 1920 között. Mivel mindig ágy előtt álltak, nemcsak támlájukat, hanem ülőlapjukat is virágosra festették. Hasonló darabokat Muraközből is ismerünk, a környező magyar falvakban azonban ezek sem terjedtek el. A szék stolec, slonjac, stolcec A horvát székek formája és anyaga igen változatos. A legrégibb típust a keményfából ácsolt és faragott, az ülőlapba csapolt és ékelt, cifrázott támlájú példányok képviselik, melyek szinte semmiben sem különböznek a széles környék hasonló darabjaitól. Ilyen a 71/a rajzon bemutatott is. mely Semjénházán készülhetett 1880 körül. 1950 táján már a konyhában állt. Emlékként tartották, mert az ajándékozó apja gyermekkorában kisszéken ülve mindig erről evett. Számos hasonló formájú, négy szétálló, sokszögletűre faragott lábon álló, ácsolt keményfa székkel találkoztam még vidékünkön. Szakszerű csapolás, faékek és faszegek rögzítik az alkatrészeket egymáshoz. Közülük a legfiatalabb 1929-ből való. Három hasonló székkel együtt a két ágy előtt állt párban 1967-ig, a ház bontásáig. A 71,'b rajzon ábrázolt keményfa szék az ezermester Kukuruzsnyák Csongor István kezemunkája, rajta azonban már polgári hatás érződik. Készítője egész életében fuvaros volt. Ha üres kocsival hazafelé tartott az erdő mellett, figyelgette, hol találna valamire alkalmas fát. Ha talált, levágta, s otthon száradni tette. Télen aztán, amikor ráért, a pajta melletti fészerben — ahol a gyalupad állt — megmunkálta. Sok széket, tálast, sőt asztalt készített a rokonoknak és barátoknak is. Ugyanebbe a típusba tartozik a 71 c rajzon látható, 1900 körül puhafából csapolással és szegezéssel összeállított szerdahelyi támlásszék is. Ülőlapját zöldre, a tulipános támlabetétet pirosra, többi részét pedig sötétsárgára festették. Napjainkig használták. Az effajta városias, ám házilag megmunkált székek általános jellemzője a masszív kivitel. Több évtizedre készültek, azért az egymással párhuzamos, hasáb alakú lábak vaskosak, sőt átkötő lécekkel is megerősítették őket. Ülőlapjuk általában deszkából készült, de elvétve találunk kukoricacsuhéval befontakat is. Minden házban akadt legalább 3—4 kis szék stolcec is. A 71/d rajzon láthatót bükkfából készítette Molnáriban a már említett, ritka ügyeskezű Glogovec József. Hasonló kisszék több is van házukban, ülőkéjükön az 1920, 1935 stb. évszámmal. Az egyiket fejőszéknek használták, a másikat a konyhában tűzrakáskor, a harmadik a szobában a kályha vagy az ágy mellett állt. Ilyenen ült a kisgyerek, amikor a székre tett tálkából ebédjét, vacsoráját ette, de ilyet vittek magukkal az asszonyok vasárnap délelőtt a ház elé is, amikor