Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
tereferéltek. Amelyik megkopott már. a kamrába került: azontúl csalánt vágtak vagy kukoricát kopaztak rajta, miután kaszakést, esetleg egy törött nagykés pengéjét verték be az oldalába. Néhány idős asszony az ötvenes években még semmiért sem vált volna meg a menyecskekorában kapott stoícectól, de már egyet sem találtam közülük. Kedvelték a suszterszék formájú kisszéket is. A 71/e rajzon egy szokatlanul mélyre sikerült példány látható. A szerdahelyi Megyimorec József készítette saját használatára, monogramját az évszámmal (1949) a szék aljába vésve. Mint a faluban még sokan, ő is maga javítgatta a családtagok lábbelijét, s e munkához a suszterszék volt a legalkalmasabb. A sarokszekrényke kaslen, kaslin A zsúpos ház szobabelsőjéhez tartozott még — elsősorban Murakeresztúron és a vele szomszédos falvakban — a fali szekrényke vagy ómárium, melyet általában az asztal mögötti sarokban a pad fölött akasztottak a falra/' 90 A 72. sz. rajzon ábrázolt darabot egy Kollátszegről 1914-ben Beleznára került asszony otthonában találtam. A gyűjtés idején már a szerszámos kamrában állt, s gépolaj, kenőzsír, szegekkel telt dobozok és más apróság tárolására szolgált. A régi füstöskonyhás házban azonban — mint mondta — még a sarokpad felett egy hatalmas, kovácsoltvas szegen lógott. Akkor orvosságot, pálinkát, kis csuporban pénzt, sót, paprikát tartottak benne. Anyaga fenyőfa. Ügy tűnik, asztalosmunka, mert gondosan csapolt és szögezett. A két kovácsolt forgatón nyíló ajtaja már betétes jüungos, jüungana. Eredetileg belső rászegező zárral csukták. Elejét a perem alá szegezett aranyfonálból mintásra szőtt erős szalag díszíti. A tulipános láda lajca A többszáz éves múltra visszatekintő ácsolt menyasszony ládának már nyomát sem leltem. Még az 1950-es években kikérdezett legöregebbek sem láttak ilyet. 500 (Az ácsolt ládafélék közül csupán a gabonás és liszteshombárok ismertek horvát falvainkban.) Menyasszonyládaként már a nagyszülők, dédszülők is asztalos készítette festett fenyőládát kaptak. A legkorábbról ismert évszámos darab 1832-ből való, s 1951-ben már lisztesládának használták Molnáriban. Fecskefarkos csapolással készült, kovácsolt pántokra szerelt felhajtható fedéllel, bal oldalán a szokásos beépített rekesszel. A négy láb és a belső rászegező zár már hiányzott. Hasonlított a 90. sz. képen látható, sanyarú állapotban levő tulipános ládához, de annak oldalait — a virágdíszes négyzetes mezőkön kívül — váltakozó sárga és barna egyenes és hullámvonalak is tagolták. 499 Több idős adatközlő Sizerint Tótszendahely környékén egyáltalán nem tettek a sarokpad fölé kaslent. Legfeljebb a kamrában tartottak régen efféle sarokszekrénykét. 500 Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy azok itt is elterjedtek voltak, miként a széles környéken mindenütt, de a falvakból, ahol a festett ládáknak olyan nagy kultusza fejlődött ki, hamarább degradálódott az ácsolt láda a kamrába, mint másutt.
