Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
hasonló mintákat festett a négy lábra és a merevítőkre. (M: 77, H: 81, Sz: 68 cm). Hasonló vagy ennél is kisebb keményfa •— többnyire tölgyfa — asztalok ma már csak a szőlőhegyeken találhatók, ám azok szerkezeti felépítése egyszerűbb: a vaskos, ácsolt asztallapba úgy verték be a szétálló, többnyire nyolcszögletűre faragott lábakat, miként a keményfa hátasszékekbe. Ujabb típust képeznek az eltolható vagy elfordítható fedelű asztalok, melyeknél a fedőlap alatt egyetlen nagy rakodóteret képeztek ki. Nagycsaládoknál az asztallapot elvétve szétnyithatóra csináltatták. Egyéb padok stolica, stolec Horvát falvainkban a padok formája és alkalmazása igen sokféle és változatos volt. Egyaránt készültek támlában folytatódó és az ülőlapba bevert lábakkal. Sokgyermekes családok csináltattak csuklós karzatú padokat'' 98 is, melyek nappal ülőbútorként szerepeltek, este viszont — a pad karfáját átfordítva és az ágyhoz húzva — kisgyermek fekhelyeként vagy teknőbölcső tartására szolgáltak. A 70. rajzon ezek közül mutatok be egy szerdahelyi asztalos által puhafából csapolással és szegezéssel készített darabot. A támla alapszíne barna, a szélén sárga, piros, zöld és fekete leveles-ágas futóminta és virágok. A levelek és a szirmok váltakozó színekkel pettyezettek. A hátlap keretében álló mintásra faragott léceket is váltakozva pirosra és zöldre festették, és sárga, fekete, piros, valamint zöld pettyekkel díszítették. (H: 180,5. Sz: 47, M: 94 cm.) Gyakran állt az asztal két oldalán vagy az ágy előtt egy-egy újabb divatú, mindkét oldalán karzatos hosszú pad is. melyek egymástól független életet élhettek. Az 1910-ben Molnáriban készült példány (Lelt. sz. : 75.22.1) szintén asztalosmunka. Az ajándékozó édesanyja, Steiner Mária, aki 1910-ben, 14 éves korában ment férjhez, kapta stafirungba. Kotori asztalos munkája. Mindig a stafirungként kapott tulipános ágy előtt állt. Amikor gyermekei még kicsinyek voltak, éjszakára ülőlappal fordították az ágy felé. Párnát tettek rá. s ott aludt a kisgyerek, néha kettő is. 1965-ben vettek új bútort, akkor került a múzeumba. Ez is egyike az 1900-tól szokásos hosszú, könyöklős fenyőfa padoknak, melyeket, hogy kelendőbbek legyenek, esztergályozott pálcákkal díszítettek. Alapszíne vörösbarna, rajta fehér, fekete, kék és zöld olajfesték színezéssel. A támlát és a lábakat rájuk szegezett, hosszában felébe vágott, esztergályozott elemek díszítik. (H: 178, M: 95,5, Sz: 45 cm.) Legkedveltebbek azonban azok a kisméretű támláspadok voltak, melyek elődei még fonó padként szerepeltek. A 66. sz. képen látható, 1913-ban Szerdahelyen készült stoleca, ugyancsak kotori asztalos munkája. (M: 87, ülőlapja: 102X36 cm.) Méretben hasonló ehhez az a Molnáriból származó stolica, melynek támlájára az 1914-es évszámot festette a kotori mester. (67. kép), összehasonlítva a két darabot, szembetűnő az utóbbi könnyedsége. Szétálló, ülőlapba ütött lábait már nem rögzítik merevítők, hisz ez már jobbára dísznek készült. Az ' l98 CSILLÉRY K. 1975. 5—61.
