Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A ZALA MEGYEI HORVÁTOK TÖRTÉNETE
csak átmenetileg, mert az 1810-es években újra fellángolt Zalában a Muraköz vezette antifeudális mozgalom, melynek a murakeresztúri parasztok 1846-os ellenállása lett a legjelentősebb állomása."' Horvát falvaink közül csak Fityeház és Bajcsa tartozott a XVIII. században és a XIX. század első felében igazi feudális nagybirtokhoz, mert a Batthyányak kanizsai uradalmának képezte részét. Petrivente és Semjénháza Inkey birtok volt, Tótszentmárton, Molnári és Tótszerdahely azonban középbirtokosok földesurasága alá tartozott. Figyelmet érdemel, hogy míg az országban a feudális társadalom bomlását általában a zsellérek számarányának növekedése jelezte, addig vidékünkön a földesurak a jobbágytelkek számát növelték a lehetséges legnagyobb mértékben, negyed- és nyolcadtelkeket alakítva ki a földmérések és tagosítások során keletkező maradványföldekbői. Egyedül Fityeházán taszította a herceg még telkes jobbágyai egy részét is zsellérsorba. 17 Az úrbéres állomány 1768 és 1847 közötti alakulását az alábbi kimutatás összegezi: Helységnév Jobbágytelek Zsellér Jobbágytelek Zsellér Helységnév 1768 1847 Tótszentmárton 27 24/32 17 32 12 Tótszerdahely 47 6/8 21 Molnári 17 7 Petrivente 20 4/8 11 Semjénháza 11 4/8 27 Murakeresztúr— Kollátszeg 18 28/32 45 33 6 Fityeház 8 28/32 14 7 92 Bajcsa 3 20/32 3 8 11 A jobbágyfelszabadításról szóló nevezetes 1848. évi 9. tc. a parasztság széles rétegein horvát falvainkban sem segíthetett számottevően, hisz a többnyire csak néhány holdas töredéktelken gazdálkodó jobbágyoknak vált tulajdonukká földecskéjük, a zsellérek nagy része és a majorsági cselédek nem kaptak semmit. A jogilag igen bonyolult és összegubancolódott földesúr-—jobbágy viszony minden mozzanatát a nagy sietségben amúgy sem volt képes rendezni az országgyűlés. Mind a földesurak, mind a parasztok a közösen használt legelők, erdők, írtványok, szerződéses zsellérföldek megszerzésére, illetve megtartására törekedtek, ami még évekig hosszadalmas és ellenséges viták és perek forrása volt a szembenálló felek között. 18 A forradalmi vívmányok védelmére kibontakozó szabadságharc idején horvát falvaink népe magyar hazája oldalára állt. Bár — Molnári, Semjénháza, 10 VÖRÖS K. 1969. 12—22.; BÉLI J. 1972. 90. > 7 SIMONFFY E. 1974. 87—97.; FELHŐ I. 1970. 374—403.; ZML. Kanizsai cs. kir. szolgabíróság 1878 1852. 18 EMBER Gy. 1951. 52—71.; SIMONFFY E. 1960. 339—403. ^
