Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
1. A FALVAK TELEPÜLÉSI SZERKEZETE Horvát falvaink történetéből kiviláglik, hogy a településeknek — Bajcsa kivételével — volt már középkori előzménye is. Többségük — legalábbis időszakosan — a török alatt is lakott volt. Az elmenekült, de visszatérő lakosok ill. az újonnan érkező bevándorlók — az elődök évszázados tapasztalatait felhasználva — általában a régi faluk helyét szállták meg, mert ott védve érezték magukat a Mura áradásaitól, s a közelben bővizű patak is folyt. Máskor a hadműveletek keserves tapasztalataiból okulva az egykori településtől távolabb húzódó dűlőutak mellé települtek, ahol kevésbé voltak kitéve (pl. a Rákócziszabadságharc idején) a különféle fosztogató csapatok garázdálkodásainak. A XVIII. sz. első felének építkezései még alkalmi jellegűek voltak. Amíg a birtokviszonyok nem szilárdultak meg, mindenki ott építhette fel házát, ahonnét legkönnyebben művelhette, irthatta, tisztíthatta a birtokba vett földeket/' 00 A XVIII. sz. második felétől változott a helyzet. A többé-kevésbé benépesedett és állandó lakosságú falvakban — főleg az 1767-es úrbérrendezés után — a földesurak már engedélyhez kötötték az építkezést, s valószínűleg megszabták annak helyét is. Mivel a szolgáltatások alapját a jobbágytelkek képezték, az uraság aszerint határozta meg a velük kapcsolatos appertinenciákat •— a belső teleknek és tartozékainak, valamint a külső teleknek a nagyságát —, hogy a helységet hányadik minőségosztályba sorolták, s milyen volt annak földrajzi fekvése. Szerdahely és Molnári lakossága számára az 1766-ban Becsehelyen kihirdetett urbárium szabta meg a jobbágytelek nagyságát, s az egész telkes jobbágy belső telkét 2 p. mérő gabonát befogadó területben határozta meg. Ha a felmérés időpontjában a telek 3 mérősnél nagyobb volt, a felesleget appertinenciának minősítették, és vagy elvették, vagy annyival kevesebb földet osztottak a külső telekből. Ahol viszont a belső telek nem érte el a 2 p. mérőnyi területet, kompetencia címén az extravillanus, azaz külső telekből kellett az uraságnak a beltelket kiegészítenie. A fél, negyed és nyolcad teleknél is a fenti rendelet értelmében állapították meg arányosan a beltelek nagyságát/' 07 Köztudott, hogy a nem kellőképpen előkészített Mária Terézia-féle urbárium végrehajtása alkalmával a jobbágyok által művelt külső terület és a belsőség nagyságát csupán bemondás alapján — tehát a földek felmérése nélkül — írták össze. Mivel az azonos nagyságúnak vélt telkek között több ízben jelentős különbség volt, s mivel a jobbágy a kisebb adóalap érdekében gyakran kevesebb földet vallott be a megműveltnél, a rendezés kedvezőtlenül érintette őket. Sajnos, sem Szerdahelynél, sem Molnárinál nem ismerjük a jobbágy telkek 1767. évi nagyságát, s nem tudjuk azt sem, hogy összességében hány egész és hány töredék telek volt akkor e falvakban. Tótszentmárton, Kollátszeg, Fityeház és Bajcsa urbáriuma azonban megmaradt, ismerjük osztálybasorolásukat (Tótszentmárton a IL, a másik három helység a III. osztályba tartozott) és a jobbágytelkek nagyságát is. /,,i(! Lásd 133. jegyzet. 4ß7 OL Fest. P. 275 N. közs.ir.Rsz. 1392. 116. 1766. VI. 17.
