Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
zsot, tavasszal kukoricát vetettek. Egyharmad részük évről évre ugar maradt: legeltettek rajta, mivel külön legelőjük nem volt. Nyomorúságos viszonyaik ellenére is magas volt a deperdita: 24 Ft 5 krajcár. 4 '' 7 Csak a molnároknak mehetett viszonylag jól, mert a háromkövű Lajosmalom árendája 1819-ben pl. 1500 Ft volt. 448 Az egyik malombérlőnek — 1829ben kelt végrendelete szerint — 420 Ft követelése volt két fivérénél és húgánál. Ezt, valamint ingóit és ingatlanait mostohafiára, az általános örökösre hagyta, 50 Ft-ot szánt misékre, 12 Ft-ot pedig a földesúrnak. 449 Az 1835-ben végrendelkező másik molnár 100 forintot hagyott 3 falu lelkészére nyilván misékre, 95 Ft-ot három különböző földesúrra — a Batthyányi-uradalmon kívül ugyanis volt szőlője és rétje Inkey János és a kiskomáromi uradalom birtokán is —, 500 Ft-ot húgára és 100 Ft-ot két jótevőre. Tehát csak a készpénzhagyatéka 795 Ft-ot tett ki.'"' 0 Az 1830-as években került sor Bajcsa úrbéri regulációjára. A parasztok esedezve kérték az uraságot — ekkor már herceg Batthyány Strattmann Lászlót —, hagyja meg őket régi fundusukon, s ne kényszerítse őket az újonnan osztott telkek elfogadására. Ö azonban megfenyegette őket, hogy a renitens jobbágyokat házas zsellérekként fogja kezelni, sőt „a zsellérségben is csak addig tűri meg őket, míg máshonnan alkalmas jobbágyok nem jelentkeznek, akik az újonnan kialakított telkeket elvállalják". 451 Ilyen körülmények között érthető, hogy az 1828-ban még 319 fős lélekszám 1851-re 310-re apadt, noha teljesen kialakult faluszervezete volt már bíróval, jegyzővel és 5 esküdttel.'' 52 A fokozódó szegényedést bizonyítja a falu 1842. évi dikális összeírása is. A 43 adózóból csak 30 a jobbágy, akik mindegyike csupán 5 hold III. osztályú szántót és két kaszás III. osztályú rétet művelt, úgy hogy az 1 adózóra eső átlag már csak 3,2 hold szántó, ill. 1,3 kaszás rét volt. Az állatállomány is csekély: 30 jármos ökör, 16 hámos ló, 14 fejőstehén és 22 sertés. Az egy adózóra jutó átlag 0,69, 0,37, 0,32, ill. 0,51 jószág, tehát még sertést is csak minden második család vághatott. 13 család zsellér lehetett, ezek kis III. osztályú házukon kívül mással nem rendelkeztek. Az egyetlen módos gazda a molnár, aki 200 Ft-ért bérelte a malmot, sőt két szolgát is tartott. A falu évi adója csupán 313 Ft 51 kr volt. 453 1848 tavaszán tehát e szűkhatárú, soványföldű falucskában 8 jobbágytelek zömmel negyed telkes parasztjai váltak az úrbéres föld tulajdonosává, az akkor '*'' 7 ZML 1828. évi orsz. ö. és melléklete. Az összeírás 1832. évi rectificatiója megállapítja, hogy az említett 126 pm. szántón kívül 64 p. mérőnyi területet ugarként hasznosítsanak. 52,5 mérő kukorica, 42 mérő rozs és 31,5 mérő zab termett a paraszti földeken. Ekkor már csak 1 kétkaszás rétjük volt, de mivel az uradalom erdői rtványnak minősítette, ráadásul az összeíró szerint Szepetnek határába tartozott, azt is törölték az összeírásból. Az uradalmi fiskális; tüstént tiltakozott az összeíró állítása ellen, hosszadalmasan bizonygatva, hogy a vitatott két hold rét nem a szepetneki határ tartozéka, hanem az uradalomé. ''' l8 OL Batth. P. 1322/100. 1819. /,/i!, OL Batth. P. 1322. Rsz. 179. No. 5. 3—4. 1829. 450 OL Batth. P. 1322. Rsz. 179. No. 5. 6—7. 1835. '""''OL Batth. P. 1322. Rsz. 179. No. 5. 1835. 452 NAGY L. 342.; FÉNYES E. 1851. 70. '' :,:I ZML dikális Ö. 1842.
