Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
11 zsellér helyzete azonban alig javult. A tagosítás és a legelő-elkülönítés sem történt meg. A határ nagyobbik része, mintegy 500 kat. hold — főleg erdő és rét — a herceg kezén maradt. 45 ' 1 Ennek ellenére amikor a forradalom vívmányait fegyverrel kellett megvédeni, Bajcsa lakosai nem tétováztak. Melga Ferenc és Melga György földművesek az 56. zászlóaljban szolgáltak közvitézként, Gyurgyek József önkéntes földműves pedig a 119.-ben. Az utóbbi 1850-ben belehalt sebeibe.'' 35 A falu a kapitalizálódás viszonyai között is a nagybirtok szorításában tengődő őstermelő település maradt. Egyesek gazdasági cselédnek szegődtek a hercegi birtokra, mások summásmunkával keresték meg a mindennapi kenyeret. Többen Horvátország bányái felé vették útjukat, de Amerikába •— az utódok emlékezete szerint — csak a századfordulón vándorolt ki innen egyvalaki. /|5G Kézműves 1876-ban még nem dolgozott a faluban. Az ipart és kereskedelmet az egyetlen kocsmáros jelentette, aki jövedelemadóként egész évre mindössze 8 Ft-ot fizetett/' 57 Tanítás 1880 óta folyt a községi elemi népiskolában. A nehéz viszonyok között tengődő nép, persze, mindenképp igyekezett helyzetén javítani. 1900 körül megpróbáltak szőlőt telepíteni a Törökvár- és Homokdűlőben. Főleg nohát, de mivel még az sem igen termett, a felszabadulás után kivágták. A fő megélhetési lehetőség az állattartás, elsősorban a baromfitenyésztés maradt. A férfiak orvhalásztak a Kanizsa-patakban, az asszonyok pedig kofálkodtak. Összeszedték a környéken a tojást, libát hizlaltak, ebből pénzeltek a nagykanizsai piacon. Nyomorúságukat és elmaradottságukat bizonyítja a trachomások és a csecsemőhalandóság iszonyúan magas száma. 1900—1910 között pl. az összes halálozások csaknem 1/3-át az utóbbi okozta, szemben az aggkori végelgyengüléssel, mely a haláleseteknek még 10%-át sem tette ki. (3. táblázat.) Közigazgatásilag Bajcsa 1870-től — a körjegyzőségek megszervezésétől — Szepetnekhez tartozott, egyházilag ugyancsak. Más horvát falvakkal így csak a búcsúkon érintkeztek. Augusztus 20-án Murakeresztúrra, november 11-én Tótszentmártonba zarándokoltak. A híres kegyhelyre, Bisztricére — ami pedig 2 napi járásra volt — szintén gyalog, templomi zászlók alatt vonultak. Útközben pajtákban aludtak. Példaként ekkor már Kiskanizsa állt előttük. Egyre inkább azt igyekeztek követni az öltözködésben is. Az I. világháború tovább nehezítette a falucska életét. A hadbavonultak helyett az asszonyoknak kellett a földet művelni és eltartani a családot. 42 (!) hősi halottja volt a lakosságnak.'' 58 Bajcsa viszonyai a két világháború közti Horthy-korszakban sem változtak számottevően, bár az •1920-as évek elején — az OFB határozata alapján — a Szepetnek melletti Batthyány-birtok parcellázott részéből 156 holdat kapott. Ezenkívül a somogyszentmiklósi (Miklósfa) határban béreltek 60, Szepetneken pedig 40 holdat. 499 kat. hold továbbra is a Batthyányi—Strattmann család birtokában maradt, melyből az OFB az 1930-as években is megváltott és 454 ZML Kanizsai es. kir. szolgabíróság 1878/1852. 455 NÓVÁK M. 1906. 385. 456 TGYM A. 1077—79. Bajcsa. 457 Iparkamarai jelentés, 1876. 422—23. 458 BODOR A. Bajcsa. 1921.
