Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

ezen évben 2 keresztelés és 3 temetés történt itt/™ A gyermekeket a szepetneki tanító oktatta volna, ha lett volna rá igény. E vigasztalan helyzet 1830-ig sem változott lényegesen. Mikor éppen volt tanítvány, egy-egy fiú után negyedévenként 15 krajcárt, télen pedig egy kocsi fát kapott. Neki és a plébánosnak is járt azonban a telkek arányában természetbeni javadalomként kukorica/'

41 1780-ban a földesúr — alapot kívánva teremteni a fokozottabb árutermeléshez — egységesen 23 negyedtelket alakított ki. A telkiállomány így 5 és 3 4 sessio lett, ám ezek belsősége nem volt egyforma. Nyolcé másfél p. mérős = (900 n.öl), nyolcé 1 1/4 mérős (675 n.öl), négyé 3/4 mérőnyi (450 n.öl), háromé pedig mindössze 1 2 p. mérőnyi (300 n.öl) lett. A szántók 5 dűlőben feküdtek: a Cseres, a Pörgyés, a Virágos, a Nyíres melléki és a Partos nevűben. Minden jobbágynak mindegyikben volt egy darabka földje, s minőségük szerint 11, 9, illetve 5,5 mérősek voltak. Telki réteket nem kaptak, irtásrétjeik azonban megmaradtak Bajcsán és Mikefán is. 7 házas és 1 hazátlan zsellér is élt ekkor a faluban.

442 A XVIII. század végére fokozódott a jobbágyok elégedetlensége. A bérlő ugyanis egyre több robotot követelt, s mind jobban megnyirbálta haszonvételeiket.

443 Ujabb csapást jelentett, amikor a földesúr Mikefapusztát is elvette tőlük, melynek következtében saját határukban nem tarthattak többé marhát.

444 A falu belsősége ekkor 36, szántója 221, rétje 107, erdeje 379 hold terjedelmű volt, de a rétből csak 28 hold volt elfogadható minőségű, míg 92 nedves, mocsaras. Az árenda változatlanul 52 Ft, a kézi robot összesen 792 nap volt. Ugyanakkor az uradalmi fundus 28, a mocsár 92 holdat foglalt el a határból.

445 Ám maga az uraság sem nagyon találta meg számítását Bajcsán, mert 1783-ban úgy nyilatkozott, hogy jobb lett volna meghagyni a földet pusztának és juhokat tenyészteni rajta.

440 A XIX. század elején országszerte egyre nyilvánvalóbb lett a feudális gazdálkodás válsága. Az uradalom az 1810-es években újabb 2 és 1/4 nyolcadtelket alakított ki, s még négy zsellérnek mért házhelyet, hogy munkaerőszükségletét jobban kielégíthesse. Az 1828. évi összeírás az általánosan tapasztaltakon túl is megdöbbentő szegényedést mutat Bajcsán, ami semmiképp sem magyarázható a napóleoni háborúkat követő dekonjuktúrával. A falucska 39 házában egy-egy népes jobbágycsalád lakott, akik együttesen 10 igásökröt, 8 tehenet, 2 meddőt és 2 lovat tartottak. (Az állatösszeírás adatai itt is irreálisnak tűnnek. Ennyi marhával ugyanis nem tudták volna megművelni földjeiket.) Szántójuk 126 p. mérő, mely mindössze fél mérőnyi átlagtermést adott, mivel többször elöntötte a Kanizsa-patak. Ezért csak a föld negyed részét sorolták I. osztályba, a másik negyed II., fele pedig III. osztályú lett. Utánuk a földbért átlag 6 és 1/2 krajcárban állapították meg. A szántókat három nyomásban művelték: ősszel ro410 ZÉL Prot. Broj. 80/XI. 93—97. 1774. 441 Can. Vis. Bőle Letenyei ker. IV. 1830. 442 OL Batth. P. 1322/100. 310—315. 1780. 443 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 36/A/12. 1790. 444 OL Batth. P. 1322. 66. rsz. XIX. sz. eleje. 445 OL Batth. P. 1322/100. 348. XVIII. sz. vége. 446 OL. Batth. P. 1313. Maj. Lad. 15 A. No. 3. 1783.