Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán

által 375 utánra keltezett új üvegtípusok, melyek igen gyakoriak ezekben a sírokban besimított kerámiával együtt.

5- Regöly. Sopron, Szőny stb. A besimított kerámia feltűnését ezekben a temetőkben tehát nem lehet egy konkrét évszámhoz kötni. Elképzelhető, hogy már a 4. század második felében megjelennek néhány helyen, de tömeges elterjedésük a század utolsó harmadára tehető. Ezt támasztja alá a sírok másik csoportja és a telepek rétegtani adatai is. A barbár mellékletek hiánya bizonyossá teszi, hogy ezeket a temetőket így a bennük levő kerámiát is helybeli római, nem pedig betelepített foederati népesség használta. Ebbe a csoportba tartozik a nagykanizsai temető 5. sírja is, ahol szintén nem volt idegen melléklet a sírban. Ha a besimított kerámián belül egy relatív kronológiai sorrendet akarunk felállítani, korábbinak kell mondanunk az előbb tárgyalt későrómai temetőkben feltűnő krámiát. Ez típusokban is jól elkülöníthető. A körte formájú bögrék és korsók, függőleges besimításokkal, valamint a behúzott peremű tálak tartoznak általában ehhez a csoporthoz. Természetesen ezek között is vannak késői darabok, pl. Dunaújvárosban aranyozott hagymafejes fibulával együtt, vagy Somodorpusztán fegyveres sírban.

5

'' A 4—5. század fordulóján tehát még használatban voltak ezek a típusok is. A rácsmintával díszített ún. Hunkori korsók''' is előfordulnak az ilyen temetőkben, teljesen római környezetben (Fenékpuszta—Halászrét, Esztergom), de azután a barbárok is átvették. (Wien—

Simmering, Laa an der Thaya). Ez utóbbi már az 5. század elejére keltezhető. Az ún. murgai korsó nem jellemző a temetőknek erre a csoportjára. A forma keleti eredetű és a római műhelyek csak a 4. század végefelé kezdik el gyártani pl. Leányfalu, Tokod.

55 Sőt itt még az 5. századi, későbbi változatot is el lehet különíteni. Ezek fekete, zömökebb, durván kidolgozott példányok, pl. Dör. Bezi—Paskum, Győr.

56 Ezt a besimított kerámián belüli belső periodizációt a telepek anyaga is valószínűsíti. (Sopron, Rusovce, morvaországi telepek stb.)

57 A besimított kerámia tehát az 5. század első negyedében egy általánosan használt edényfajta volt, de feltűnése még a 4. században történt. Ezen belül konkrét időponthoz kötni nem lehet. A sírok tanúsága szerint egyes típusok már a század második felében megjelenhettek, tömeges használatuk viszont csak a század utolsó negyedében történt. Római népesség kezdte el gyártani (amit a fentieken kívül a formák római, ill. La Téne eredete is bizonyít), és tőlük vették át egyrészt a betelepített, másrészt a szomszédos barbárok (mint ez más, eddig barbárnak tartott tárgy esetében is történt). Ezzel megmagya52. Barkóczi, L. : Spätrömische Glasbecher mit aufgelegten Nuppen aus Pannonién, FA 23 (1972) 69—94.; Barkóczi, L.—Salamon, Á. : 4. század végi és 5. század eleji üvegleletek Pannoniából, AÉ 95 (1968) 29—40. 53. Bóna—Vágó 1976, 46., 209., 927. sír., Burger, A.: Rómaikori temető Somodorpusztán AÉ 101. (1974) 64—101. 54. Alföldi 1932, Besimított kerámia I. csoport, Ottományi 1982 Korsók 9. típus. 55. Alföldi 1932, 46—50., Tokod Id. 12. jegyzet. 56. Győr, Xantus János Múzeum. Kiállítás,; Fettich, N.—Nemeskéri, J.: Győr története a népvándorláskorban, Győr Szab. Kir. Város monográfiái 3. kötet, Győr, 1943, 4. 1/1. kép. 57. ld. 28., 29. és 35. jegyzet.