Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán
rázható az is, hogy nemcsak erődökben és azok temetőiben, hanem a provincia belsejében városokban és telepeken is feltűnnek, valamint aránylag több női és gyereksírban, mint férfiban. A magányos sírokat, mint pl. Regöly, Lébény, Wien—Leopoldau, Pölöske stb. köthetjük akár Alatheus—Saphrax népéhez, akár más 5. század eleji betelepített barbár csoporthoz, a besimított kerámia használatát tekintve mindenképpen már a második periódust jelentik. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a nagykanizsai besimított díszítésű töredékek, e kerámia fajta használatának első periódusában már megjelennek. Erre utalnak a már említett 5. sír mellékletei (piros festésű tál és pohár, behúzott peremű szürke tál. üvegpalack, üvegpaszta gyöngy, elkeskenyedő végű bronz karperec és 6 db 4. század első felére tehető bronzérem), a ..körte alakú'' függőleges vonalakkal simított edényforma megléte, mind a sírban, mind a töredékek között, és végül a világosszürke, finom, vonalas díszítésű besimított darabok túlsúlya. Ez az első periódus esetleg már a 4. század második felében elkezdődött, a 380-as időpontot a kerámiafajta feltűnésével kapcsolatban itt nem lehet bizonyítani. Viszont a század végén biztos, hogy gyártották még, esetleg sötétebb változatban. A késői használatot a gödörben lévő egyéb darabok is alátámaszthaják pl. aláhajtott lábű fibula, vagy a Terra Sigillata chiara egy 4. század végére, 5. század elejére keltezhető típusa. 58 A Nagykanizsán előkerült besimított kerámia megerősíti azt, hogy ezt a kerámiát nem betelepített idegen népesség hozta magával, hanem a helyi római lakosság kezdte el gyártani és használni mind a limes mentén, mind a provincia belsejében. Irodalom — Rövidítések Alföldi 1932 — Alföldi, A.: Leletek a hun korszakból és etnikai szétválasztásuk, AH IX (1932). Barkóczi—Salamon 1971 — Barkóczi, L.—Salamon, Á. : Régészeti adatok Pannónia későrómai periodizációjához, AÉ 105. (1978) 189—. Bóna—Vágó 1976 — Bóna, I.—Vágó, E. : Die Gräberfelder von Intercisa der spätrömische Südostfriedhof, Budapest, 1976. Bónis 1942 — Bónis, É. : A császárkori edényművesség termékei Pannoniában, Diss. Pann. II. 20. (1942). Bónis 1969 — Bónis, É. : Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy—Tabán in Budapest, Budapest, 1969. Grünewald 1979 — Grünewald, M.: Die Gefässkeramik des Legionslagers von Carnuntum (Grabungen 1968—1974), Der Römischen Limes in Österreich XXIX (1979). Ottományi 1982 — Ottományi, K.: A későrómai besimított kerámia problémája Pannoniában (Kézirat a kiadónál) Diss. Arch. 1982. Póczy 1957 — Póczy, K.: Keramik mit eingeglätteter Verzierung. Intercisa II. AH XXXVI (1957) 77—. 58. Horváth, L. : Előzetes jelentés a Nagykanizsa—Inkey sírkápolna melletti lelőhely feltárásáról, Zalai Gyűjtemény, Gabler, D.: Terra sigillata chiara tálak Nagykanizsáról, Zalai Gyűjtemény.
