Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán
Mözs. Pilismarót, Győr), de vele egy sírból csak a Barbarikum területéről ismert, pl. Laa an der Thaya.'' 5 Hasonlóan római készítménynek tarthatjuk a csontiésüket is. Kétoldalas változata már a görög vázaképeken feltűnik és általános a későrómai temetőkben is. A púposhátú fésűk bár gyakoriak a Marosszentanna—Csernyahov kultúra temetőiben, de a Pontus vidéki sírokban is feltűnnek. így valószínűbb, hogy a gótok vették át a rómaiaktól. Besimított kerámiával egy sírban Dunaújvárosban, a közel 600 sírból csak négy orsógomb és ugyanennyi tűzcsiholó került elő/' 8 Ilyen elenyésző mennyiség mellett nem beszélhetünk barbár betelepítésről. Besimított kerámiával együtt négy esetben fordul elő vasnyárs, öt esetben orsógomb, és mellettük általában más barbár melléklet nincs. Valóban barbár ékszerek: aláhajtottlábú-, ezüstlemezes-, cikáda fibula, rombusz alakú veretek, aranyfiitterek, bordáshátú tükör. Ilyen mellékletek azonban besimított kerámiával együtt csak néhány esetben kerülnek elő, pl. Regöly, Lébény/ 1 " Ezek általában magányos sírok és a sírmellékletként előkerült besimított kerámia kisebbik csoportját képezik. Etnikumhoz kapcsolásuk vitatott, Bona I. pl. az aranyfiitterek, bordáshátú tükör és torzított koponya alapján alánnak tartja a regölyi, lébényi és untersiebenbrunni sírokat, míg Friesinger a keleti-gótokhoz kapcsolja ugyanezeket. 50 A besimított kerámiát tartalmazó sírok kétharmad része olyan temetőkhöz tartozik, ahol általános római tárgyak vannak e kerámia mellett (hagymafejes fibula, bronz és csontkarperecek, gyűrűk, fülbevalók, mázas edények stb.) Itt fordulnak elő a már említett orsógombok, vaskések, csontfésűk, polyeder végződésű fülbevalók stb., de mint láttuk, nem túl nagy mennyiségben. Éremmellékleteik a 4. század harmincas éveitől Valentiniánusig terjednek. A keltezésnél ezekre döntő érvként támaszkodni nem lehet, mivel ezek az igen kopott érmek csak terminus post quem-t adnak, amitől még használhatták a temetőt a század végéig is. Ezt bizonyítja, hogy a besimított kerámiát tartalmazó sírok többségében nincs érem, ami a temető 375 utáni létezését jelenti. Alátámaszthatjuk ezt pl. egy Zalaszentgrótról előkerült sírral, melyben egy késői, 4—5. század fordulójára keltezhető hagymafejes fibula, vaskard volt, 4. század közepi éremmel együtt. 51 Kormeghatározásukat segítik a Barkóczi L. 45. Salamon—Barkóczi 1978, 189—. Salamon. Á.: Mitt. Arch. Inst. 1 (1970) 148— 149.: Barkóczi, L. : Későrómai temető Pilismaróton, FA XII (1960) 111—132.; Bóna—Vágó 1976, 196.; Friesinger, H.: Die Zeit der Völkervanderung in Niederösterreich, 1979, 22. 11. kép. 46. Pusztai 1966. 105— 111.; Csa ogh, J.: Hunkori sír Szekszárdon, Diss. Pann. II. 10. (1938) 143—146.; T. Szőnyi, E. : Előzetes jelentés a Május 1. téri római temető feldolgozásáról, Arrabona 19—20 (1977—78) 5.— : Bóna—Vágó 1976, 198. 47. Bóna—Vágó 1976, 191. 48. Bóna—Vágó 1976, 202. 49. Mészáros, Gy.: A regölyi korai népvándorláskori fejedelmi sír, AÉ 97 (1970) 62—94. 50. Bónai, I.: Ein Vierteljahrhundert der Völkerwanderungszeit — Forschung in Ungarn (1945—69) AAH 23 (1971) 265—273.; Bónai, I.: Fejér megye Története I. 5.. A népvándorláskora Fejér megyében, Székesfehérvár 1971, 221.— ; Friesinger. H.: Die Zei der Völkerwanderung in Niederösterreich, Wissenschaft Schittenreihe Niederösterreich, 1979. 51. Müller, E.: Rómaikori leletek Zalaszentgrótról, Zalai Gyűjt. 6 (1976) 63. A mellette levő sírban besimított kerámia is volt.
