Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén — egy korabeli kéziratos forrás alapján

időben tapasztalni és látni lehet, a Zala folyását, és ágyát, melly ott 30 (öl) széles (56,9 m) és 9 láb (2,8 m) mély — a többi 130 ölleken (246,5 m) pedig 3 lábnyi (0,9 m) mélységű ... a Zala tulajdonképpeni ágyánál, vagy a 30 öleknél a víz is feketébben jádzik, mint a többi 130 ölleknél, hol kristálytiszta Balaton víz tükröz ..." Krieger a felszíni felmérés mellett a térképen két mélységi görbét is feltüntetett — 1,2 és 3,5 öl, azaz 2,3. ill. 6,6 m —, igaz ezekkel a lecsapolás során visszamaradó víztükör lehetséges szegélyét rajzolta körűi. Eddig ismeretlen vízmélység-mérés sorozatot említ a vízi-leírás: ..... A Balaton méllység mérést (Sonderozást) köszönheti gróf Festetics György szolgálottyában volt hajós kapitány Bori Antalnak, aki 1796-tól 1814-ig Fenéktől Kenéséig több ízben vitorlás gálián. onnan só, innen pedig pintérfa (donga) teherrel oda, s ide hajókázván, többszöri mérése után enyi bizonyost ád, hogy Fenéktől kezdve Tihonyig 1 1/2 öllytől egész 6 ölig (2,8 ill. 11.4 m) nyő a méllység illy formán, hogy Meszes Győröknél 3, Szigligetnél 3 1/2, Fülöpnél 4 öl (5,7 m, 6,6 és 7,6 m) mélly víz legyen, és így nevekedvén egészen Tihonyig, —• Tihonytól kezdvén pedig Kenéséig kevesebbedik . . ." A szerző röviden geológiai — ahogy írja; geognosticai — kérdésekre is kitér, részben a tófenék milyenségének leírásában, részben pedig a tó keletkezésének magyarázatában: a Balaton északi partya mentében fekvő hegyek hajdan tűz okádok voltak légyen, melynek bebizonyíttó tanúi máig is az azokon és körülte található láva darabok, — úgy lehet okoskodni, hogy a Balaton vulkán — eredetű, és a tűz okádásnak maradvánnyá, de alólról számos forrásai vannak, mellyek az abba befolyó vízeket ekkora tengerré szaporétván, azt szüntelen táplálják és frissíttik ..." E rövid — a kor nézeteit valló — leírásnál sokkal érdekesebbek számunkra azok a sorok, amelyekben a tó természetes lefolyási viszonyairól, a Sió szabályozásáról szólnak : „. . . annak (mm. a Balatonnak) ki folyása valamint a Zala víznek lefolyása is hajdan Somogy vármegyén keresztül Simonyi, Inkén, Iharos Berényen által Berzencze, és Babotsa felé a Drávába volt; és hogy a mostani kifolyása Siófoknál a Sió, és a Sárvíz menetelén a Dunába, Marcus Aurelius császársága, és ezt követőknek uralkodása alatt észak felől betóduló vad ellenségek védelmére ásottatott, és kővel kirakatott csatornya volt légyen, az elsőt meg a geognosticai vizsgálatok, hydraulicai próba tételek is hihetővé teszik; valamint a jelenkori hydraulák (vízmérnökök) egy része a Balaton mostani kifolyását a Sió vízen természet ellen valónak, és a Balaton elvezetését, és kiszáríttatását azon az úton a Dunába hydraulice (vízraj zilag) lehetetlennek álitytyák lenni.. . Ami a Balaton víz mostani állását, magasságát ós fekvését illeti, a tapasztalás világánál annyit mondhatni, hogy 1822-be a Királyi Biztosság felügyeilése alatt a Sió vize meg ásottatván, és az ezen levő Kiliü. Mező Komáromi, és Ozorai malmok alább szállítatván, és a torkolat Siófoknál ki tisztogathatván a Balaton libellája jóval alább szállott, és az által a Zala vármegyei Bozótokban tanyázó víz egy része elfolyt, és a Balaton vize bellyebb takarodott, de most ismét annak libellája emelkedik, jele, hogy a Siófoki torkolat be van dugulva, és homokkal elfojtva . .."