Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Sándor: Péteri és téti Takáts József író és költő, mint irodalomszervező
is jelentős szerepe volt abban, hogy az ellentábor túlzásait sikerült lenyesegetni s így végülis a nemzeti nyelv aratott diadalt. Nem maradt hatástalan Kazinczyra az a kritikai értekezés sem, amelyet Takáts — Horváttal közösen — az írófejedelem Bácsmegyei-jére írt, mert ezt követően 1815-ben Kazinczy kétszer is felkereste Takátsot, de őt már kifejtett véleményétől eltérítenie nem sikerült. Mégis, az 1816-ban Horvátnak írt levelében „nagy érdemekkel ragyoc/ó"-nak mondta Takátsot 1 ". Másoknak írt leveleiből viszont az derül ki, hogy nem mindig illette őt ily dicsérő jelzőkkel.0 Különösen azután nem, hogy Takátsnak a tárgyilagos bírálatok szükségességéről 1818-ban írt 32 oldalas dolgozatával erősen találva érezte magát a saját, nem tárgyilagos önbírálati gyakorlatát illetően. Takáts élete utolsó éveiben sem szűnt meg állandó levelezést folytatni nagyszámú íróbarátaival, hisz további kiadói tervei is voltak, de ezeket megvalósítani már nem volt ideje: 1821. május 3-án meghalt. Az 1817—19-i keszthelyi Helikoni Ünnepségeken -— a Festetics György által kezdeményezett, de irodalomtörténetileg kevésbé értékes írói összejöveteleken, — már részt sem vett, bár íróbarátaihoz a maga részéről végig hű maradt; még sértegetőinek is megbocsátott, hisz „azon bölcsek számából való volt, akik ingerelve sem tudtak rosszak lenni". 21 Az írókkal egész életén át folytatott tartalmas levelei és az azokra kapott válaszok együttesen irodalomtörténetünknek ma is becses forrásai. E dolgozat megszabott keretei nem engedik, hogy Takáts tanköltői és egyéb írói munkásságával is részletesen foglalkozzunk, mert verseinek, énekeinek, hol prózában, hol versben írott erkölcsi oktatásainak és leveleinek nagy száma, egymástól is eltérő értéke, valamint az egymásnak is ellentmondó kritikai megítélésük elemzése nagyobb terjedelmet igényelne. E vonatkozásokban egyébként a Jegyzetekben elég bő forrásmutató található. Ehelyt csak arra szorítkozhatunk, hogy egy-két rövidke idézettel rámutassunk arra, hogy Takátsnak a mai nemzedékhez is van néhány megszívlelendő, időtálló gondolata, különösen ott, ahol a hazafiságról, a békevágyról és a háborúk elítéléséről, vagy a kétkezi munkás megbecsüléséről írt tanítványának. Amikor a Vérmezőn lehullott Martinovicsék feje és Napóleon hadai dúlták Európát, így „sóhajtott békesség után" a béke szimbólumához, a szelíd galambhoz: ...„Siess tehát, szelíd madár, az olajfa ágával./Vigasztalj meg egyszer immár a békesség javával!" — Ugyancsak még fiatalon (1797-ben „Augusztus fogytán") egy barátjához (Mészároshoz), hexameterekben írt költői levelében, az ekkor bejárt mohácsi csatasíkról úgy ír, hogy nem nehéz benne fellelni Kisfaludy Károly: Mohács-ának ihletőjét: ...„Árva hazám temetője, Mohács! környékedet értem. . .Itt e téren, mely valahány fűszálakat éltet,/ Annyi hazájáért elesett magyar oszlik alattokjÁm a bús maradék most sem szánthatja ugarját, Hogy hív őseinek szent hamva, ekéje vasától/Fel ne vezettessék szomorú nyugalma helyéből. . ./ 21 10 Uo. 151. p. 20 Uo. 21 Uo. 158. p. 22 Uo. 65. o.
