Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Sándor: Péteri és téti Takáts József író és költő, mint irodalomszervező
A hazai utazások hasznosságáról írt értekezései pedig, — bár csak részben maradtak fenn, — így is tananyagai lehetnének bármelyik idegenforgalmi szervezői- vagy idegenvezetői tanfolyamnak. 23 De idézzük inkább a kortárs BERZSENYI Dánielt, mit is írt „Téti Takáts Józsefhez": „Édes éneklő! ligeten, virágon, Andalog Múzsád vegyes illatok köztJÁm de nem, mint egy üresen csapongó/Lepke tavasszal,. . ./Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh. . ." És bizonnyal Takáts: Erkölcsi oktatásaira célozva ' „Sokrates karján mosolyogva oktat :/A vidám Erkölcs s Vezető Okosság/Kincseit ontja. — Aki a széppel köti össze a jótJÓh, Takáts!, — az bölcs, az igazi poéta l/Ez dicső érdem s ez az égi bélyegi A remek elmén." Prózában pedig így ajánlja be őt Dukai Takács Juditnak: „Nem repül magasan, de sohasem száll porba.. . " 2/ \ Halála után azonban volt, aki epés kritikájával nemcsak porba, de egyenesen sárba rántotta. Akkor ugyanis a kései rokon, Takáts Sándor az 1890-ben írt életrajzában ki akarta emelni a kedves őst a feledékenység homályából, s ezt kissé szubjektív módon talán kissé túlozva tette, ellenhatásként BALLAGI Aladár ily lesújtóan vélekedik Takáts verseiről: Rozsdalepte ócskaságok, melyekre jótékonyan borul a feledékenység köde." De mivel Ballagi azt is kénytelen volt leírni, hogy: „többet használt Maecenásságával, mint saját kísérletei közzétételével ... és hogy pénzét nem hiábavalóságokra fordította"' 13 , bizonynyal őrá se neheztelt volna, hiszen ő maga sem tartotta magát nagyra. Észrevette ugyanis, hogy Költeményes munkái-nak nem volt meg a várt sikere, s ezért önkritikával írja Kisfaludynak : „Veszem észre Révai mondásának teljes igazságát:" Jaj, mi hitvány szer a költő érzés nélkül." 26 Ez az önkritika feltétlenül rokonszenvesebb, mint Ballagi idézett véleménye, melyet senki sem oszt vele, sőt többen többszörösen is kimondják, hogy Ballaginak nincs igaza. így pl. HORVÁTH János, többek közt, kimutatja Takáts verseinek értékét is, még azokét is, amelyekről maga Takáts is még úgy vélekedett, hogy: „Jobb volna talán most még tanulgatni s majd bővebb készület után irogatni.' S aztán hosszú időre fel is hagyott a verseléssel, s ha írt is költeményeket, azokat nem publikálta, pedig az 1796-ban megjelent énekei közül még 1801-ben is kilencet vett át az akkori Váci Énekeskönyv. 27 Prózája viszont kétségtelenül jól folyó, gördülékeny, tiszta és szabatos, világos stílusú. 28 Nem egyedüli Horváthnak az a véleménye, hogy: „Az akkori magyar nyelven nem sokan írtak így! A Kis-féle erkölcsi költők csoportja bölcselőjét is megtalálta Takátsban." 29 A legújabb magyar irodalmi lexikonok is elismerik, hogy „hazafias szellemű, magyaros formájú versei népszerűek voltak, bár a klasszikus és a német— francia hatás nála is kimutatható". Legnagyobb érdeme azonban abban van —, X] Ez a szerző, mint volt idegenforg. iroda- és idegenvezető véleménye. 2/1 MO: Berzsenyi Dániel verseihez. Tanulmányok (1976) 501. p. 25 B A : Elfelejtett írók. Péczeli és PTJ. ItK. 1891. 399—400. p. 26 TS: PTJ. 41. p. és HJ: Berzsenyi és íróbarátai (Bp. 1966. 268—274. p. 27 HJ: Uo. 271. p. 28 Uo. 270. 29 Uo. 274.
