Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Turbuly Eva:19. század elejei tervezet Sümeg püspöki mezőváros hivatalszervezetének kialakítására

zése nyolc esztendős helybéli lakos tapasztalásomon épült." Nem tudjuk, viselt-e városi hivatalt. A kézirat elkészültekor már nem tevékenykedett a városban. Ezt bizonyítja, hogy a tisztségviselők felsorolásakor nem találkozunk a nevével. Feltehetően végzett felsőbb, talán jogi tanulmányokat. Gyakran idézi az ókori klasszikusokat, egyes elképzelései — például a polgárokat megillető személyes szabadságról, jogi egyenlőségükről — arra engednek következtetni, hogy a felvilágosodás eszmekörével is megismerkedett.

11 Az elbeszélő részek alapján kiváló szépíró. stílusa fordulatos barokk, gondolkodásmódja azonban. — ahogy ezt Sümeg korabeli leírásánál látjuk — már a romantikusokéhoz közelít. Rosty a püspöknek és a városnak külön-külön írt ajánlás után a város történetének rövid áttekintését adta. majd Sümeg akkori állapotának színes, érzékletes rajzát, beleszőve elmarasztaló véleményét az elmaradott, világvégi mezővárosról. Sok fontos és hiteles adatot is ismertetett a ház- és lélekszámról, állatállományról, földterületről. A kézirat második része a statuális könyv, amelynek ismertetése, elemzése e dolgozat tulajdonképpeni feladata. Rosty Antal leírása Sümegről A városhoz tartozó földterület nagysága 9 978 magyar hold, ebből 5 043 erdő, 575 szőlő, 2 565 szántó, 1 331 rét, 126 marhalegelő, amelynek nagyobb része használhatatlan volt. Maga a város 153 holdnyi területen feküdt, lakosainak száma 2 458 volt. A lakosság társadalmi összetételére a harminc évvel korábbi első magyarországi népszámlálás adataiból következtethetünk. E szerint 1784-ben 461 családban 2 263 ember élt a városban. Az 1 112 férfi közül 25 volt pap, 86 nemes, 281 polgár. 237 paraszt és polgár örököse, 143 zsellér, 94 egyéb kategóriába tartozott, a többi fiatalkorú volt.

12 Néhány nagyobb birtokos mellett 1812-ben a Sümegen lakó 48 nemesi család többsége csak „szerény polgári jószágocskát" bírt. Rosty és más források is megkülönböztették a belső és külső várost.

13 A falon belül a ferences rendház, a püspöki palota és a földesúri terhek alól felmentett nemesek házai álltak. Sümeg házai általában földszintesek, helyi kőből épültek, többségükben szalma és nád fedéllel. A polgárok iparűzéssel és földműveléssel keresték kenyerüket. Legtöbbjüknél a kettő összekapcsolódott. Rosty rosszalóan írta, hogy — „Ezért a mesteremberek a mesterséget az új, idevándorolt míveseknél roszszabban űzik, a gazdaságot pedig béresek által folytatván,.. a kétféle gyakorlásbul elszegénkednek." — Lakosainak többsége magyar volt, de németek is éltek a városban. A halandóság, különösen a gyermekeké az „igen nyers levegő" miatt nagy volt, Az utolsó 10 évben 1 806-an haltak meg, ami a város létszámával összevetve kiemelkedően magas. "ROSTY gépelt kézirat. 1—4. 1. 12 DANYI D.—DÁVID Z.: Az első magyarországi népszámlálás. 1784—87. KSH Könyvtára. Budapest, 1960. 262—263. 1. Rosty népesség- és állatszám adatai megbízhatónak tűnnek, összehasonlításul lsd. : Zml. Dicális cons. Sümeg, 1812: 361 adózó, 358 ökör, 155 tehén, 23 tinó, 18 ló, 181 juh. Az eltérések abból adódhatnak, hogy a consriptió csak a nemteleneket írta össze. "ROSTY gépelt kézirat. 12. 1. ÁDÁM L: II. VI. sz. forrásközl.