Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Lendvai Anna: Tűzvész és tűzvédelem a
angol utazó, hogy a legnagyobb falu, amelyet valaha látott.) 4 Házai a lerombolt vár anyagán kívül zsúp- és nádfedelesek, hosszan elnyúló házsorokat alkotnak szinte minden összekötő út nélkül, az óriási sár akadályozza a közlekedést. Állandó réme volt a városnak a tűz, amely házsorokat, városrészeket pusztíthatott, így a lakosság anyagi erejét újra és újra a tűzkárok pótlása vette igénybe. Szinte nem múlt el esztendő, hogy valamelyik utca égettei számára ne folytattak volna gyűjtést a városban."' A tüzek eseménytörténetéről nem rendelkezünk adatokkal, viszont a tűz okozta károkról a városi, illetőleg a megyei hatóságokhoz beadott tűzkárvallások készültek. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy túlzások lehetnek e kárvallásokban: egyrészt azért, mert a vesztesek nagyobb segítség reményében nagyobb kárt jelentenek, másrészt egy-egy tűzvész után már nem ellenőrizhető az elégett holmik értéke. Ennek ellenére a kárlisták képet adnak az elpusztult vagyonról (személyenként és összességében is), valamint adalékul szolgálnak a város hétköznapjainak megismeréséhez. Míg a tűz elleni védekezés módjáról, a tűzoltás megszervezéséről olvashatunk az irodalomban,*' azzal a kérdéssel, hogy a tűzvészek milyen károkat okoztak, csupán utalásokat találunk. Éppen ezért látszott kutatásra érdemes feladatnak az 1798. évi kanizsai tűzvészekről a megyére beadott jelentés elemzése. Két tűzvészről készült a kárvallás, az április 2-i és 11-i füzekről, valószínűleg az egyik Kis-, a másik Nagykanizsán pusztított. (Akkor sem feltételezhetnénk a két helyen történt gyulladás kapcsolatát, ha a dátumok nem lennének egyértelműek; a jelzett időpontban ugyanis mocsár választotta el Kis- és Nagykanizsát.) Közel 200 év távlatából is megdöbbenve, mély együttérzéssel lapozhatjuk forrásunkat, elemezhetjük adatait. Kanizsán 11 károsult volt, azonkívül leégett a „Görög Oskola és Templom" is. Elsősorban ezzel kell foglalkoznunk, mert az egyetlen támpont a tűz helyének megállapításához. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez csupán feltételezés, mert adataink nem egyértelműek. FÜVES Ödön foglalkozott a Zala megyében lakó kereskedő görögökkel. Vizsgálja beáramlásukat, létszámukat a 18—19. századi Zalában, s megállapítja, hogy központjuk Nagykanizsa volt. Bár arra a megállapításra jut, hogy csupán 6—8 görög család élt a városban, de gazdagok voltak, így kápolnát építhettek, illetőleg tarthattak fenn. (Felépítéséhez valószínűleg a környékbeli, sőt szomszédos megyék görögkeleti hívői is hozzájárulhattak.) Az építés 1793-ra be is fejeződött, de ez a kápolna 2 év múlva leégett, s új templom, vagy kápolna csak 1800-ra épült, amely a mai Szabadság tér 20. sz. ház udvarán állt. Bár Füves Ödön tud görögkeleti iskola létezéséről, nem említi, hogy a kápolna mellett lett volna. 7 Ha a kápolna 1793-ra készült el, és 2 év múlva leégett, az adat nem egyezik az 1798. évi kárvallásban jelzett pusztulással. Két feltéteBENCZÉNÉ: i. m. 85. p. 5 BARBAR ITS L. : Nagykanizsa. Bp. 1929, 188. p. (i SZILÁGYI J.: i.m.; RONCSIK J. : A céhek a tűzoltói szolgálatban. Bp. 1932.; CSIZMADIA A.: Tizedesek és fertálymesterek. Szombathely, 1942. 7 FÜVES O. : Görögök Zala megyében. = A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972. 298. p.
