Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális
megkaphassa a kanizsai végek vicegenerálisi tisztét, amit Nagy Ferenc báró átenged neki. 7!) Batthyány Ádám főkapitánynak, magának Nagy Ferencnek és Forgáchnak többrendbeli felterjesztése után a Haditanács referátuma alapján a császár sajátkezű határozatban engedélyezte a lemondás elfogadását és Forgách Simon kinevezését. 80 Júniusban Forgách már mint vicegenerális a generális főstrázsamesteri (General Wachtmeister) címért folyamodott, valamint a szokásnak megfelelően néhány dobot és új zászlókat kért a katonák részére. 81 Októberben Nagy Ferenc, ugyancsak szokás szerint, „salva guardia"-kat kért a Haditanácstól Somogy és Zala megyei házaira és egyéb javaira. 82 A salva guardia, kétfejű sassal és felirattal ellátott jelvény, megvédte a házat a katonai beszállásolástól. 1697 februárjában Nagy Zsigmond feleségül vette Szapáry Péter báró alországbíró és Egresdy Zsófia leányát, Magdolnát. 83 Házassága előnyös, pályafutása biztató volt, bár szükség esetén nem hallgatta el helytelenítő véleményét sem. 1697-ben a nádorral támadt vitája, aki Nagy Zsigmond kapitányi bíróságán kimondott ítéletét (1694) Zala megye alispánjával szándékozott felülvizsgáltatni, az ügyben érdekelt jobbágyasszony kérésére, ugyanakkor, amikor a kapitánynak az alsólendvai úriszéken hozott döntéseit sohasem kifogásolta. 84 Nagy Ferenc halálának idejét nem tudjuk. 1702. január 13-án még királyi adományban részesült, 8 ^ de az ezután következő években már nincs róla adat a forrásokban. Fia, Nagy Zsigmond még 1716 előtt utód nélkül halt meg, s vele mint egyetlen fiúval kihalt a család férfiága. Hat nőtestvére élte túl, akiket ismert nevű, főleg dunántúli nemes családok tagjai vettek feleségül. A „gyöngyösi" előnév megmaradt az ugyancsak a Dunántúlra áttelepedett gyöngyösi Somogyi család nevében, amely oldalágon közeli rokonságban volt a gyöngyösi Nagy családdal. 80 Nagy Ferenc tekintélyes vagyont hagyott utódaira, mind szülőföldjén, a dunáninneni országrészben, mind a Dunántúlon, főleg Zala és Somogy megyében. A Dunántúlra való átköltözése után részben Széchényi érsek segítségével, 8 ' részben a visszafoglaló háborúk során felszabaduló területeken saját erejéből is szép számmal szerzett birtokokat. A birtokairól készült jegyzék száznál jóval több olyan falu és puszta nevét tartalmazza, ahol birtokrészei, porciói voltak, 88 adomány- és zálogbirtokok és vásárolt bir7!, U.o. 162. v. old. 80 U.o. 187. v. old. No. 187.; u.o. 222. old. No. 104.; u.o. 133. old. ápr. 28., Nagy Ferenc lemondólevele; 396. Prot., No. 76. május 19. 81 U.o., 395. Prot. 261. old. No. 106., és 312. old. e2 U.o., 395. Prot. 415. old. No. 108. — Id. Bercsényi Miklós ugyanezt kérte, amikor 1687-ben lemondott a bányavidéki főkapitányságban viselt vicegenerálisi tisztérői. Kr. Arch. 374. sz. Prot. 193. old. No. 143. Kl SZÉLL F.: A gróf Szapáry család nemzedékrendéhez. Turul, Bp., 1893. év, 37—38. old. A fiatalasszony 1702-ben gyermekágyban meghalt. 84 L. az 59. sz. jegyzetet '^Orsz. Levéltár, Liber Regius (A. 57), 26. k, 209—211. old. 86 MOCSÁRY I. i. m. 181. old. y7 K. a 21. és 22. jegyzethez tartozó szövegrészt, 88 MOCSÁRY I. i. m. 180—181. old.
