Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális
tokok is. A háború dunántúli szakaszában érdemeket szerzett vicegenerálisnak a bécsi udvari kamara lehetővé tette a birtokszerzést, részben így számolták el több alkalommal is mutatkozó fizetési hátralékait. Jelentősebb szerzeményei a magyar kancellária királyi könyveiben is szerepelnek, így a fentebb már említetteken kívül: 1685-ben királyi hozzájárulással a Bagody család Zala megyei falvaival gyarapította birtokát; 8 " 1693-ban a király, a tőle kapott 60 000 forint kölcsön ellenében birtokokat Íratott rá Zala és Somogy megyében, s ugyanezeket 1702-ben újból engedményezte számára. ÍMI így az egykori szerényebb birtokú köznemes nemcsak bárói címe, hanem egyre gyarapodó birtokai révén is közeledett az országban működő többi vicegenerális életszínvonalához. összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy pályafutása a XVII. század utolsó harmadában gyorsnak és az induláshoz képest magasra ívelőnek mondható. A bányavidéki főkapitányság területén élő, s a várszervezet kötelékébe tartozó elődei és oldalági rokonai mind katonák voltak, életük hadi szolgálatban telt el. Amikor az írásos forrásokban feltűnnek, már magasabb rangjuk van egyegy vár tisztikarában, többnyire alkapitányok, Nagy Ferenc apja már főkapitány: nemességet szereznek és valamennyi birtokot is. Nagy Ferencnek alkalma volt rendszeresebb tanulásra is, katonai, jogi ismereteket szerzett. Továbbhaladásában fontos szerepe volt házasságának, rokonságának a később mind vagyonosabbá és tekintélyesebbé váló Széchényi Györggyel, valamint szolgálatának Esterházy Pál bányavidéki főkapitánysága alatt. Nemcsak a főkapitányi, hanem a vicegenerálisi tisztség elnyeréséért is versengés folyt, eléréséhez Nagy Ferenc társadalmi helyzetében a fenti tényezők együttes hatására volt szükség, egyéni képességein kívül. A vicegenerálisi tisztség nagy terhet és felelősséget rótt viselőjére. A főkapitányoknak több országos méltóságuk is volt, nagybirtokuk irányítása is több időt igényelt, esetleg betegeskedtek is, s így helyettesükre sok teendő halmozódott. Sok esetben a vicegenerális intézte az ügyek nagy részét és csak jóváhagyásra terjesztette a főkapitány elé, vagy abban kérte tanácsát, amiben nem láthatott tisztán, vagy pedig ami a főkapitány személyes közbelépését tette szükségessé. Ugyanekkor a helyszínről küldött, személyes tapasztalatokon alapuló jelentései hatással voltak a főkapitányi döntések kialakítására. Ezt, a visszafoglaló háborúk korában különösen nehéz és fontos feladatkört Nagy Ferenc tizenöt éven keresztül látta el. A fentiekben kísérlet történt az ország hadiszervezetében jelentős, de kevésbé ismert vicegenerálisi tisztség megvilágítására olyan mértékben, ahogyan egy vicegenerálisnak a történeti irodalomból és levéltári forrásokból összegyűjthető adatai lehetővé tették. Egy-egy országrész végvári szervezetében övé volt a második hely a nádor után. Nem érdektelen annak vizsgálata sem, ahogyan ez a tisztségviselő az évszázad feudális társadalmának középrétegeiből kiemelkedik, s tisztsége viselése során esetleg még feljebb is jut. A köznemesi sorból gyorsan feltört, de második generációjában kihalt gyöngyösi Nagy család emelkedésének története fényt vet arra a társadalmi háttérre is, amely ennek feltétele volt. w 'Orsz. Levéltár, Liber Regius (A. 57), 18. k, 280—283. old. 11,1 U.o. 26. k, 209—211. old.
