Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális

IVÁNYI EMMA GYÖNGYÖSI NAGY FERENC VICEGENERÁLIS XVII. századi, főleg a nádori hatáskörrel kapcsolatos, sokfelé ágazó anyaggyűjtő munkám során nem egyszer megtörtént, hogy váratlanul „összeállt" egy-egy kevésbé ismert tisztségviselő életrajzi vázlata. Ugyanúgy, mint Nagy Ferenc vicegenerálisé, amelyet további kutatással is kiegészítve hasznosnak látok rögzíteni. A vicegenerális a generálisnak, egy-egy országrész főkapitányának helyettese volt, azonban nem magánalkalmazott, hanem a király nevezte ki. Célom az, egyrészt, hogy adatokat szolgáltassak, amennyire egy személlyel kapcsolatban lehetséges, a tisztség jellegéiről, hangsúlyozva, hogy általában ismert családok tagjai töltötték be, így a század utolsó harmadában Barkóczy Ferenc, id. Bercsényi Miklós, Esterházy János, Forgách Simon, Koháry István, Zichy István stb.; másrészt, mivel Nagy Ferenc élete második felét a Kanizsával szembeni végeken, s azon belül a mai Zala (akkor Zala és Somogy) megye területén töltötte különféle katonai tisztségekben, s ott jelentős birtokát is szerzett, a róla szóló ismertetés Zala megye múltját is felidézi, az 1683-ban megindult visszafoglaló háborúk keserves esztendeiből. A hadjáratok helyi szervezésében Nagy Ferencnek, a Batthyány főkapitányok helyettesének fontos szerep jutott, különösen Kanizsa visszafoglalásának idején. Maga a család a Dunáninneni országrészből telepedett át a Dunántúlra, a század utolsó harmadában. Korábban a családtagok a Dunáninneni országrészben lévő bányavidéki főkapitányság végváraiban teljesítettek szolgálatot. Kisebb birtokokat szereztek Nógrád megyében, majd Heves megyében, Gyöngyösön, ahonnan előnevük származik. Az ugyancsak Nógrádban birtokos Széchényi család egyik ága, háborús veszély idején, ugyanide települt át. A két, akkor még azonos társadalmi réteghez tartozó család össze is házasodott, Nagy Ferenc feleségül vette Széchényi Lőrincnek, Széchényi György későbbi esztergomi érsek testvéröccsének Erzsébet nevű leányát.

1 Ez a házasság később jelentős hatással volt életpályájának alakulására. A régebbi szakirodalomból a két család, valamint a Kanizsával szembeni végvidék történetére 1.: MOCSÁRY I.: A gyöngyösi Nagy család. Turul, Bp., 1902. 177— 183. old. — BÁRTFAI SZABÓ L. : A Sárvár-Felsővidéki gróf Széchenyi család története. Bp., 1911. 79—95., 101—103., 366—367. old. — NAGY Iván: Magyarország családai, Bp., VIII. k. 75. old. Több téves adatát levéltári források alapján helyesbíti Mocsáry István, a genealógiai és helytörténeti irodalomban tevékenyke-