Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális
Nagyapja, Nagy Egyed, 1597-től nemes, gyöngyösi szőlőbirtokos, váci alkapitányként halt meg. Apja, Nagy János 1627-ben nógrádi alkapitány. Esterházy Miklós nádornak, egyben bányavidéki főkapitánynak pártfogoltja. 1633. évi új címereslevelében Ferenc nevű fia, valamint a „gyöngyösi" előnév is szerepel. Ugyanebben az évben kapta meg Nagy János a szintén a Bányavidéki főkapitányságban levő szögyényi főkapitányságot.- Ez volt a legmagasabb katonai rang, amelyet a család férfitagjai eddig elértek. Rövid emlékeztetőül tekintsük át az ország ekkori polgári és katonai közigazgatási beosztását. A Mohács után három részre szakadt ország nyugati és északi, királyi Magyországnak nevezett területe három kerületre oszlott (nevük latinul: districtus vagy circulus, magyarul gyakran: ,,föld"). A dunántúli rész azonos volt a mai Dunántúllal, a Dunáninneni rész a Pozsonytól Gömörig terjedő megyéket foglalta magában, s az országrész északkeleti területét nevezték felsőmagyarországi részeknek. Minden országrészben volt egy főkapitányság (generalatus), élén a kerületi főkapitánnyal (supremus generalis capitaneus), aki az országrész végvárrendszerének a nádor után következő legfőbb felügyelője, védelmének szervezője és a katonai közigazgatás irányítója volt. A Dunáninneni országrészben volt a bányavidéki főkapitányság (székhelye 1663-ig Érsekújvár), a Dunántúlon a kanizsai főkapitányság 1600, Kanizsa eleste után a Kanizsával szembeni végek főkapitánysága (erről 1. még alább is), Felsőmagyarországon pedig a kassai főkapitányság. Korszakunkban e három országrészben ott lakó magyar nagybirtokos arisztokraták töltötték be a főkapitányi tisztet, általában grófok, s az ellenreformáció terjedése következtében katolikusok. Előfordult, hogy a felsőmagyarországi részek főkapitányi tisztét nem töltötték be. A főkapitány hatásköre a katonai igazgatás terén az országrész valamennyi vármegyéjére kiterjedt. Mindegyik főkapitánynak helyettese is volt, címe a magyar forrásokban „vicegenerális", akivel szemben hasonló követelményeket támasztottak. Ebben a korszakban a vicegenerálisok, felemelkedőben levő családok sarjai, általában bárók voltak, de birtokuk nagysága távolról sem érte el a főkapitányét. Mindkettőjük királyi tisztségviselő, bár személyükben a magyar rendiség képviselői; a bécsi udvari Haditanácstól kapták kinevezésüket, utasításukat, a sűrűn érkező parancsokat és a ritkábban érkező, minduntalan elakadó fizetést. Egyébként a kinevezési jog zászlótartóig dő bocsári Mocsáry család tagja, Mocsáry Lajos rokona. Hivatásos katonatiszt volt, a bécsi Hadilevéltár anyagát is használta, főleg Nagy Ferenc elődeire vonatkozólag. Az intézmény nevén kívül más jelzetet nem ad, holott magyarországi forrásait pontosan idézi. De csak a Kriegsarchiv ,, Protocolle" sorozatának köteteit használhatta. Nagy Ferencre vonatkozólag viszonylag kevés adatot vett át; elképzelhetően zavarta, hogy a protocollumokban több Nagy Ferenc nevű személy is szerepel, akik nem azonosak gy. Nagy Ferenccel. — A végvidék XVII. századi fejlődésére, életére elsősorban hadászati szempontból alapos összefoglalást találunk MÜLLER V. két tanulmányában: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében. Zalai Gyűjtemény 8. k., 1978. 81—93. old., és: Az egerszegi vár a XVII. században. Zalaegerszegi füzetek II. Zalaegerszeg, 1976. Bizonyos kérdésekkel kapcsolatban többször foglalkozik Nagy Ferenc működésével, s Batthyány Ádám főkapitányhoz intézett több levelét is közli. Néhány kronológiai adatát a bécsi Hadilevéltár általa nem látott anyagának segítségével véglegessé tudtam tenni, elsősorban Nagy Ferenc kinevezéseivel, szolgálati idejével kapcsolatban. -MOCSÁRY I. i. m. 177—179.
