Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

akkor terhes, egyént és közösséget egyaránt sújtó kötelezettségek a század végére szabadsággá szelídültek. (302) A balatonparti halászról azt mondja Jankó János, hogy „kitűnően ismeri mindazon tényezőket, melyek halászatára fontosak; ismeri az eget s megjósolja belőle az időjárást, ismeri a vizet, annak a járását, a jeget, annak sajátosságait, és ismeri a halat, annak egész életét, szervezetét, szokásait, s kihasználja a saját javára." (303) Szavainak hiteléül álljon itt annak az öreg balatoni hajósnak a sírfelirata, aki a keszthelyi Szent Miklós temetőben fekszik, közel a kápolnához, s nem messze a Balatontól. ,,Itt nyugszom természettől tapasztalt Halász Ferenc balatoni hajós voltam 84 évet éltem. Amíg éltem, mások életéért éltem. Az időváltozást előre jelentettem Ezzel sok emberéletét megmentettem . . . Lukács Károly írja, hogy a folyók menti nagyobb települések közelében a földesurak bérbe adták a halászatot, „de a Balaton mellett . . . ezt csak a fejérvári őrkanonokság akali és őszödi (1730-tól) s a Festeticsek keszthelyi-keresztúri Balatonján (1762 után), (kiemelés-P. K.), meg a tihanyi apátság szántódi taván (1748, 1781, 1802) tudták megvalósítani. A többi világi és egyházi birtokos csak jobbágyaival halásztatott különböző zsákmányhányad fejében. (304) A 16. és a 18. századi tudósítások egyaránt a Balaton rendkívüli halgazdagságáról számolnak be. Bél Mátyás arról ír, hogy 1725-ben egyetlen nagyobb hálóval 300 mázsa különféle halat húztak a partra. A híres balatoni halkülönlegességnek. a fogasnak pedig egyik kedvelt ívási helye éppen Keresztúr hatátában volt. (305) A 18. század folyamán (egészen az 1873-ban érvénybe lépő halászati rendeletig).jóformán egész évben halásztak a Balatonon mindenféle eszközzel. Azonban az igazi halászidény „szürettől a tavaszi ponty-harcsakeszegívás befejeztéig tartott. Ezentúl inkább csak a maguk és az uradalom szükségletére halásztak. (306) Bél Mátyás jóvoltából ismerjük a kétszáz év előtti jégi halászat módját, amelyet a szakirodalom mindig szívesen idéz, hozzáfűzve a maga kiegészítő adatait. Azt írja: „Magunk is láthattuk, amikor 1731 február havában Festetics Kristófnál . . . időztünk, hogy a legjobb földesúrnak halászai mikép halásztak a hatalmas jégmezőn . . (307) Bél Mátyás balatoni tartózkodása